Húsz, egymástól független aláírásgyűjtés szervezői kérik, hogy változtassa meg a kormány a május 3-ára tervezett írásbeli érettségi időpontját.
A tanárok biztonságának megőrzése mellett arra hivatkoznak, hogy a kötelező, 180 személyes találkozáson alapuló oktatási nap helyett ebben a tanévben a diákok átlagban harmincat töltöttek az iskolákban.
Egy kiváló megyei gimnázium kitűnő tanuló diákjának monológját olvashatják a veszprémiek kéréséről.
„Bennünket arra tanítottak az iskolában, hogy a tényeket sok oldalról vizsgáljuk, hogy többféle megoldása létezik egy-egy problémának. Decemberben látni lehetett, mennyivel veszélyesebb az új brit mutáns, de január végétől már a számok is igazolták ezt a hazai kórházakban. Azt gondolnánk, hogy mindezeket figyelembe véve az oktatáskutatókat megbízza a kormány, dolgozzanak ki alternatívákat az idei érettségi menetrendjéről. Nem egyszerűen az időpontról vagy a megszervezés módjáról, hanem a tananyag számonkéréséről. Akik azzal legyintenek: ugyan, ők is túlélték, miért akarjuk mi megúszni, azoknak üzenjük, próbálja meg okostelefonon követni a matekórát, átlátni a táblát. És ezt nem egy-két kivételes alkalommal, a mai napig 154 tanítási napon át! És már a harmadikos anyag jó részét is így „kaptuk” meg. Szóval azt várnánk, hogy az oktatáskutatók alapos fölmérések után számokon, nemzetközi összehasonlításokon nyugvó javaslatokat adnak az oktatási kormány munkatársainak. A felelős emberek gyülekezete legalább három alternatívából választhat. A változatokat megvitatják a középiskolák vezetőivel, esetleg az egyetemek oktatási rektor-helyetteseivel.
Állandóan azt halljuk, hogy harcolni kell, küzdeni. Ha ilyen rendkívüli, háborúsnak minősített a helyzet, akkor miért nem alkalmazkodnak? Miért kell kitenni tanárainkat, illetve most már tudjuk, bennünket is életveszélynek? Másodikos társam kórházban, szerencsére még nem lélegeztető gépen! Mi is szorongunk. Szinte mindenki családját érintette a Covid. Miért nem veszik ezt figyelembe? És azt sem, hogy napi 10 órát nem lehet a képernyőt nézni. Nem volt kivel összekacsintani, papírgalacsint átdobni, de még a beszólások is elmaradtak! Lelassultunk vagy elfásultunk. Már nem is emlékszem, mikor jött rám utoljára röhögőgörcs! Olyan, amikor nem tudod abbahagyni, folyik a könnyed, pukkadozol!
Ha 19-én nem lesz érettségi, ez már nem oszt, nem szoroz. Két hét alatt nem lehet bepótolni egy tanévet. Mi nem akarjuk megúszni az érettségit, de ha valaki józanul belegondol abba, hogy a kötelező tanítási napok legfeljebb húsz százalékát töltöttük eddig az iskolánkban, akkor nem kell magyaráznunk, miért kérjük a kormánytól az érettségi elhalasztását. Nem dől össze a világ, ha június közepén vizsgázunk nem hagyományos tételekkel. A többiek szerint naiv vagyok, ha azt hiszem, hogy a politikusok adekvát döntést hoznak. Én azt hiszem, számít a józan ész. Ha cinikus lennék, azt mondhatnám, ha másért nem, de a szavazatainkért megteszik. De inkább vállalom a naiv jelzőt.”
Érettségi vizsga a Kaffka Margit Gimnáziumban 1935-ben. Fotó: Fortepan
170 éve rendeztek először érettségi vizsgát Magyarországon, igaz, akkor még csak fiúknak. 48 évvel később a lányok is engedélyt kaptak rá. 1919 májusában a tanácskormány eltörölte. Legközelebb 1945-ben maradt el a központi érettségi. Három évtizeddel később az oktatási kormány túlterheltnek minősítette a gimnazistákat, ezért matekból csak írásbeli vizsgát írt elő. Magyarból ugyan szóbelizni is kellett az akkori diákoknak, viszont az összes többi tárgyét eltörölték, mi több, az osztályzatokat is. Helyette megfelelt, kiválóan megfelelt, illetve nem felelt meg minősítéssel zárták a középiskolai tanulás négy évét. Tehették, mert az egyetemi felvételiket 1952-ben már bevezették. Hogy idén mire lehet számítani, legfeljebb sejtjük. A diákok bíznak a kormány rugalmasságában. Kérik, hogy az illetékesek gondolják át a hagyományos számonkérést.
