Az alábbiakban változtatás nélkül közöljük egy olvasónk, Csanády Lili nyílt levelét, amelyben dr. Czakler Éva vezető főorvost, az Országos Mentőszolgálat Alapítvány kuratóriumi alelnökét és Győrfi Pált, az OMSZ kommunikációs igazgatóját szólítja meg.
Tisztelt Főorvos Asszony!
Ma majdnem olvasatlanul kidobtam a többi reklám- és szóróanyaggal együtt az Ön által jegyzett levelet, de valami azt súgta, hogy bontsam fel és olvassam el. Nem kellett volna! Tudja, az én koromban már stroke-veszéllyel jár, ha hirtelen kiugrik a vérnyomásom, és nem biztos, hogy ezután képes lennék a 112-es számot hívni.
De térjünk a lényegre!
Önök elég gusztustalanul, egy megégett kisfiú sorsát drámaian ecsetelve, a szívemre és a könnycsatornáimra hatva „koldulnak”. Ráadásul konkretizálják az általam felajánlandó segítség összegét kétezer forintban. Miért ennyit, miért nem többet vagy kevesebbet? Még eddig soha nem tapasztaltam, hogy a kéregető szabta volna meg az adomány összegét! Az, hogy a Belügyminisztérium fűnek-fának kiadja, vagy eladja a legbizalmasabb, személyes adataimat, már meg sem lep. Ám azt nem gondoltam, hogy előzetesen a nyugdíjintézettől is bekérnek adatokat, mert nyilván annak alapján kalibráltak be a csekken rögzített összegre.
Tisztelt Győrfi Pál! Miután Ön, mint az OMSZ kommunikációs igazgatója is szerepel a drágán előállított, színes nyomatú leporellón, kérdezem Öntől, összeszámolták, hogy mennyibe került a küldemény? Egy darab levél színes nyomattal, egy darab színes leporelló, egy darab előzetesen nyomtatott és kitöltött csekk, valamint egy darab színes matricákat tartalmazó izé. Ehhez jön a színes nyomatú boríték és a postaköltség! Ezt az egész akciót csak kontraproduktív kommunikációnak lehet minősíteni!
Elgondolkodtam, ha minderre és egy Human Dialog Kft. nevű cég megbízására volt elegendő pénzügyi forrása az OMSZ Alapítványnak, akkor miért kell nekem, kisnyugdíjas állampolgárnak finanszíroznom azt, ami állami kötelezettség? Úgy vélem, hogy Önök eltévesztették a címet, mert ezt a levelet nem nekem, nem számtalan honfitársamnak kellett volna elküldeniük, hanem dr. Kásler Miklósnak, az EMMI miniszterének.
De van a kormánynak vezetője is, azaz, ha a szakminiszter nem végzi el a munkáját, akkor neki is van főnöke, a miniszterelnök. Tegyük fel, hogy elküldöm a könyöradományt, honnan fogom megtudni, mire fordították? Tegnap hallottam a hírekben, hogy a magánadakozásból a Heim Pál kórházba került pótágyakat nem használhatják a bent alvó szülők, mert azok nem higiénikusak!
Nekem meg a mentálhigiénémet zavarja ez az abszolút nem környezetbarát kivitelezésű és mérhetetlenül ízléstelen akciójuk! Talán érdemes lenne inkább a fenntartót emlékeztetni a kötelességére, felhívni a figyelmét a tarthatatlan állapotokra és nem engem vegzálni ilyen méltatlan és olcsó, színvonaltalan érzelmi zsarolással!
Üdvözlettel: Csanády Lili
