Nagy, látványos mozi, érzékekre ható képi és hangi világ, szívdobogtató és gyomorforgató izgalmak és az emberi élet hullámvölgyei. Cristopher Nolan régóta várt alkotása, az Odüsszeia szó szerint lebilincselő – három óráig feszülten várja a néző a feloldozást, a felszabadulást, de a mese végül valósággá válik: van, amitől már sosem szabadulunk meg.
Homérosznak tulajdonítják az Odüsszeiát, Ithaka királyának, Odüsszeusznak kalandos hazatéréstörténetét. A film az eposz főhősének, Odüsszeusznak és családjának sorsát követi figyelemmel. A trójai háború után nekiindul, hogy hazatérjen otthonába, Ithakába a tengeren keresztül. Azonban a vágyott visszatérés még évekig nem következhet be – Odüsszeuszt számtalan próbatétel és kaland várja, mielőtt újra láthatja a királyságát és családját.
Cristopher Nolan, brit-amerikai filmrendező híres arról, hogy a történelem nagy alakjait és tetteik következményeit, súlyát vizsgálja. A korábban Oppenheimerrel foglalkozó filmkészítő, Cristopher Nolan most Odüsszeuszt vette górcső alá – és meglepő párhuzamokat vélhetünk felfedezni a trójai faló ötletgazdája és az atombomba feltalálója között.
Habár Homérosz inspirálta a filmet, azért az igazi szakértők felhívják a figyelmet rá, hogy nem érdemes az eredeti Odüsszeiát számon kérni az alkotóktól. A történet háromórás mozivá faragása szinte elkerülhetetlenné tette az eposz mélyenszántó átdolgozását.
A film végére Odüsszeusz is hasonló szembenézéssel küzd, mint Oppenheimer. A bölcsessége megnyeri nekik azt a háborút, ami kilátástalannak és reménytelennek tűnt előtte tíz évig. Trükkje azonban rengeteg ember halálát okozza – és egyben egy kornak, egy mentalitásnak a végét is. Megsérti Zeusz törvényét, becsapja Athénére hivatkozva a trójaiakat.
Ez a határátlépés pedig visszavonhatatlan következményekkel jár az emberiség életére nézve. Örökké megváltoztatja az ember-ember viszonyát. Megengedi azt a kegyetlenséget, amitől azelőtt mindenki óvakodott. Odüsszeusz hazaútja pedig ebben a korszakban kezdődik – a vendégekkel már nem bánnak szépen, az istenek törvényeit pedig nem tisztelik. A saját bőrén tapasztalja meg azt, milyen ha szembefordul az embertársunk a társadalmunkat fenntartó alapokkal, normákkal.
Odüsszeusz karakterét is lehetne vizsgálni. A film látszólag beleesik abba a hibába, hogy kissé egyenetlen fejlődésívet ad főhősének. Amíg a trójai háború hősét a kalandvágy és a találékonyság elsődlegesen jellemzi, a bűnbánat és az önmarcangolás olyan mintha éppen ezekkel a jegyekkel szemben, azok kárára születne meg. Azonban nem mondhatom azt, hogy ez valódi hiba, talán pont az emberi személyiség egyenetlenségeire, váratlan reakcióira és meggondolatlanságára világít rá.
Nem véletlen tehát, hogy Nolan is a hét Oscar-díjat nyert Oppenheimer egyik gyermekének tekinti az Odüsszeiát. 20 évet várt a rendező arra, hogy nekiállhasson irodalmunk egyik oszlopát feldolgozni. Az Oppenheimer sikere tette lehetővé, hogy a 2700 éves verset filmvászonra adaptálhassák.
Azonban a filmet megosztó hírek előzték meg. Bátor dolog hozzányúlni az emberiség egyik őstörténetéhez, egy évezredekkel korábban született eposzhoz. Szinte mindenkinek van vele valami élménye vele, a várakozások óriásiak, a teljes siker pedig a szakmai zsáner előtt szinte előre bukásra van ítélve. Félve ültem be mindezek után én is a filmre, és talán pont ez az előzetes kétség tette olyan szórakoztatóvá és érdekessé a számomra. Nem voltak elvárásaim.
Pedig lehettek volna. A filmben ugyanis olyan világhíres színészek alakítják a történetet, mint Matt Damon (Odüsszeusz), Anne Hathaway (Pénelopé), Tom Holland (Télemakhosz) és Zendaya (Athéné). Mindezek ellenére, Nolan félve várta a közönség fogadtatását. Az Odüsszeia azonban a negatív reklám ellenére (is) hatalmas kasszasikernek ígérkezik. Már a legelső hétvégéjén megtermelte és túlszárnyalta a költségvetését, a 250 millió dollárt – írja a Guardian.
Nolan ragaszkodik az IMAX technikához és a valódi helyszínekhez. Mindez meglehetősen challengingé tette a forgatást az egész stáb számára, azonban a végeredmény magáért beszél. Az érzéki élmény, ahogyan vízbe vagy éppen ételbe fulladtunk, barlangban ragadtunk a főhősökkel, a hangok, a vizuálok és a pattanásig feszített jelenetek valóban görcsbe rándították a gyomromat.
Az utolsó forgatási napon, miután hajnali egy óra körül befejeződött a munka a Los Angeles-i Universal stúdió területén, felbontottak néhány pezsgőt. „Azt hiszem, ez volt az első alkalom, hogy ezt megtettük, és tényleg az volt az érzésünk, hogy senki sem akar hazamenni” – mondja Thomas, Nolan producere. – „Mintha összekovácsolt volna minket a közösen átélt „trauma”. Egyszerűen folytatni akartuk, újra kiugrani abból a repülőből” – mesélték egy interjúban az alkotók a The Guardiannak.
Nagyon sok mindennel tudtam azonosulni azokból a dilemmákból és sodródásokból, amit Odüsszeusz megélt. Az élet kezdetén az ember felismeri, hogy az epizódikusság nem is olyan élettől távoli, absztrakt gondolat. Azt is hiszem, hogy vannak időszakok, élethelyzetek, amiken túl kell jutni a jobb és boldogabb jövő érdekében. De pont emiatt a hit miatt, a várakozásom igazán naggyá vált a film végére – szerettem volna egy felszabadulást.
Odüsszeusz gondolatai a háborús bűneiről, az emberiség ellen elkövetett vétkeiről és a szembenézése őszinte és jogos. Releváns kérdéseket feszeget, reflektál korunk politikai döntéseire is. A háromórás mozi pedig el tudja viselni ezeket az apró, epizodikus merengéseket, elmélkedéseket. Az ember szívében dúló vihart és a csendet is jól érzékelteti a film. A bennünk megtörténő, halk felismeréseket és a fizikai világban zajló hangos összecsapásokat.
De végső soron mégsem tud többé válni mint egy kalandfilm. A vihar, a próbák, a fantasztikum túl hangos, míg a belső monológ háttérbe szorul. Ki nem mondott szavak sem lengenek a levegőben. Végső soron újra a hangos cselekedeteké és a hősies küzdelmeké a szó. Pedig lehet, hogy pont ez ellen intene az alkotó? Mindenképpen érdemes Nolannel együtt gondolkozni ezen, miközben a filmet nézzük.
Forrás: The Guardian
Képek forrása: Universal Studio
