Nem tudom, lehet-e a szakma csúcsának nevezni, amikor egy vidéki kisváros újságírója politikai potentátokkal készíthet interjút, vagy beszélgethet televízióstúdióban.
A sors rendelte úgy, hogy ebben a munkakörben személyesen találkozhattam többek között Göncz Árpáddal, Mádl Ferenccel, Medgyessy Péterrel, Bajnai Gordonnal. Gyurcsány Ferenccel háromszor is (Március 15. utcai csarnok, Bakony Művek, Polinszky Károly-terem). De ki más nyerhette ezt a „versenyt”, mint Orbán Viktor. Egy stúdióbeszélgetés mellett riport, mint futballistával, a városi stadionban. Egy megyeszékhelybeli panzió társalgójában; a Vetési gimnázium tornatermi lépcsőházában; a Petőfi Színházban és a Gizella Hotelben. Egy kivétellel – ez természetesen a foci – az összes találkozó közös nevezője, hogy akkor ellenzékben politizált a már 13 éve megszakítás nélkül Magyarországot vezető miniszterelnök. Akkor a stábja kereste a lehetőséget a veszprémi médiumokban való megjelenésekre. Azóta viszont megközelíthetetlen a helyi sajtó munkatársai számára is.
Ez jutott eszembe, amikor kiderült, hogy október 23-án Veszprémben mond emlékező beszédet Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke. A sajtó teljes kizárása mellett. Arról most nem értekeznék, hogy miért lenne fontos ott lenni személyesen és a kollégáimnak is, és miért nem elégendő csak megnézni a televízióban. Ezek szakmai titkok. Amit ők is tudnak, ezért nem engedik. És ezért lehetnek ott a rendezvényen csak a jó barátok, elkötelezett hívek. A kiválasztottak.
Veszprémben számos méltó helyszíne lenne az 1956-os október 23-i forradalom és szabadságharcra való méltó emlékezésnek. Hiszen hősi halottja is van a városnak. Akár a Lovassy Gimnázium előtt, ahol Brusznyai Árpád tanított. Tisztelegve emléke előtt, a napokban elhunyt Sólyom László is helyezett el virágot a mellszobránál. Vagy az egykori várbörtönnel szembeni emléktáblájánál. Ahol ráadásul hermetikusan lezárható a terület minden oldalról. Még a szabadmadár se tudna átrepülni rajta. Az egyetem, amelynek aulája a hősre emlékező hagyományos koncertjével, valamint a Brusznyai-díjak átadásával vált kultikus emlékhellyé. Persze ott van a vármegyeházával szembeni, közadakozásból megvalósult, Veszprémet védőszárnyai alá borító Brusznyai-emlékmű is, Melocco Miklós alkotása.
Csak remélni tudom, hogy a hosszú, fárasztó kínai látogatásáról hazatérő miniszterelnöknek olyan beszédet írtak, amely méltó és hiteles módon emlékezik majd a pesti srácokra, Wittner Máriára, a forradalomban a hazáért életüket adókra. Brusznyai Árpádra és Veszprémre, ahol a tanár úr megakadályozta, hogy az egyetemisták fegyvert fogjanak a szovjet megszállókra.
Bárhol is szónokoljon Orbán Viktor a nemzeti ünnepünkön, bőven van és lenne mit mondania, méltóképpen emlékeznie. Elhangozhatna az is, hogy az orosz tankönyvekben meggyalázták a magyarok 56-os forradalmát. Igen, történelmet hamisítottak, a Nyugat által szervezett fasiszta lázadásnak állítván be az 1956-os forradalmat. Várnánk rövid kis magyarázatot arra is, amit Putyinnak mondott október 23-a előtt: „Magyarország soha nem akart az oroszokkal szemben állni.” Nem kellene elfelejteni azt sem, hogy az Ukrajnával folytatott háborúban Oroszország az agresszor. Nem katonai hadművelet, miniszterelnök úr!
Donát Tamás
Vezető képünkön: A veszprémi Brusznyai-emlékmű, Melocco Miklós alkotása. Fotó: balaton.hu
