Ingyenesen dolgoztatják, kizsákmányolják a kamaszokat, és senki sem háborodik fel rajta. Sőt, mintha elfogadta volna a társadalom ezt a Fidesz-állam által szívtelenül megkövetelt önkéntességet a gyermekeinktől. Mi ez, ha nem modern kori rabszolgaság?

Az ötven óra kötelező önkéntességről van szó, ami a középiskola elvégzésének, az érettségi megszerzésének előfeltétele a kormány rendelkezése alapján. Emiatt minden középiskolásnak ötven óra ingyenmunkát kell végeznie az állam javára. Aki szakmunkásnak tanul, annak bezzeg nem kell önkénteskednie, de aki érettségizni akar, annak miért ne nehezítené meg a dolgát a Fidesz-kormány?

A kötelező önkéntesség eleve fából vaskarika, hiszen ami önkéntes, az nem lehet kötelező, illetve ami kötelező, az meg biztosan nem önkéntes. Ezért kis túlzással azt mondhatnánk rá, hogy modern kori rabszolgaság.

A kötelezően előírt önkéntes munka ellen két elvi kifogásom van. Az egyik, hogy ez teljes mértékben a szocializmusban gyakori kötelező társadalmi munkára hajaz. Ott kellett ingyenesen, „lelkesedésből” olyan célokért dolgoznunk, amivel a legcsekélyebb mértékben sem értettünk egyet. Nem jó ezt a gyakorlatot visszahozni.

A másik kifogásom pedig az, hogy – főleg a mai inflációs helyzet és a fokozódó elszegényedés közepette – rossz üzenete van annak, hogy az esetleg nélkülöző családok gyerekeinek, amikor elérik azt az életkort, hogy végre egy kis diákmunkával szerezhetnének némi pénzt, ingyenesen kell dolgozniuk, ahelyett, hogy a munkájuk eredményeként egy kis könnyebbséghez juthatnának anyagiakban.

Az ötven óra kötelezően önkéntes munka gyakorlati megvalósulása sem teszi szimpatikusabbá ezt a rendelkezést. Sokan tudnak szerezni igazolást az ötven óráról úgy, hogy egyáltalán nem csináltak semmit. Tudok olyan esetről, amikor az osztályfőnök elvesztette a diákok által beadott igazolásokat, és a gyerekeknek újra kellett kezdeniük az ötven órát. Ebben az esetben nem a tanár hibáját kívánom kiemelni – mindenki hibázhat –, hanem a rendszert, ami ilyen igazolások beszerzésére kötelezi a diákokat, valamint az igazolások felesleges adminisztrálására kötelezi a tanárokat. Ráadásul egy olyan dologban, aminek semmi köze a középiskolai oktatáshoz.

Ha még csak ennyi lenne, hogy elmegy a diák, és dolgozik valahol ötven órát ingyen! A valóság ennél sokkal bonyolultabb. Önkéntes munkát ugyanis csak olyan szervezetnél lehet végezni, amelynek megállapodása van a diák középiskolájával. Hogy legyen ilyen megállapodás, azt viszont a diáknak vagy a szülőnek kell elintéznie.

Az idén nyáron általunk tapasztaltakat írom le. Tehát a feleségem többször felhívta a gyerekek korábbi általános iskoláját, hogy a fiam végezhessen ott önkéntes munkát. Személyesen is bement nemegyszer. Végül kapott papírt, hogy az általános iskola hajlandó fogadni a gyerekünket. Ezzel a papírral el kellett menni a gimnáziumba. Ott adtak egy másik papírt, amit meg az általános iskolába kellett vinni. Nagy nehezen sikerült mindent elrendezni, hogy a fiam mehessen önkénteskedni. A munka végeztével a fiam kétszer is elment az általános iskolába, míg megkapta az igazolást az ötven órájáról. Ezt lobogtatva már megkönnyebbülten mehetett a gimnáziumba, hogy hozta a kötelezőt.

Feleségem ugyanakkor intézte a lányunk önkéntes munkáját is egy nonprofit szervezetnél, ami az önkormányzati kulturális rendezvények szervezését és lebonyolítását végzi. Ha lehet, ez még nehezebben ment, még többször kellett telefonálni és személyesen bemenni, mint az általános iskola esetében. Aztán a kapott papírral ugyanúgy elmenni a gimnáziumba, onnan a nonprofit szervezethez stb. Ez még azzal fokozódott, hogy a munka megkezdéséhez is rengetegszer kellett telefonálni, mire a lányom elkezdhette az „önkéntes” munkát. A nyár végén pedig háromszor-négyszer is bement, hogy valahogyan megkapja az igazolást.

Száz szónak is egy a vége: a két gyerek ötven óra önkéntes munkavégzéséhez közel ötven óra ügyintézés is kapcsolódott a feleségem és a gyerekeim részéről. Igazán vonzó dolog!

Ha a Fidesznek az volt a terve a kötelező önkéntes munkával, hogy megszerettesse a fiatalokkal az önkéntességet, vagy hogy erősítse a társadalmi felelősségvállalást bennük, akkor ennek éppen az ellenkezőjét lehet elérni ezzel a rendelkezéssel. A gyerekek megutálják az önkéntességet, és hallani sem akarnak a társadalmi felelősségvállalásról.

Ha viszont az volt a terve, hogy a fenti szándék mögé bújva valójában kizsákmányolhassa a fiatalokat, és elvonja őket a tanulástól, az sikerült.

Nem kellene hagynunk, hogy gyökeret verjen ez a modern kori rabszolgaság!

Kovács Zoltán Imre
családapa

Vezető kép: A bürokrácia diszkrét bája. Forrás: https://index.hu/