Ünnep van. Június első vasárnapján a pedagógusoké a figyelem, a köszönet és a köszöntés. Gyerekként nem értettem, miért épp a nyári szünet kezdetén van a pedagógusnap, amikor búcsút intünk egymásnak. Élvezve mégis a titkolózást, készültünk. Megköszönni a törődést, a jó szót, a kedvességet. Köszönteni a pedagógusokat. Ma jelképesen, de ezt teszi a Veszprém Kukac szerkesztősége is.
A pedagógusnap kiválóan alkalmas arra, hogy megerősítsen bennünket: a pillanatnyi csöndben figyeljünk egymásra, vegyük számba örömeinket, eredményeinket. Ünnep idején nem soroljuk a bajokat, az anomáliákat, van arra lehetőség amúgy is. Az ünnepeken törekszünk a szépről minél többet szót ejteni, hogy erőt merítsünk a hétköznapokra.
Köszöntjük azokat, akik olyan légkört teremtenek a bölcsődékben, az óvodákban, az iskolákban, hogy a gyerekek szeressenek odajárni, ahol jól érzik magukat. Ahol az osztályzással ösztönözni kívánják őket. Azoknak mondjunk köszönetet, akik el tudják hitetni a tudás fontosságát, izgalmas voltát! Akik nem sémákat várnak a valódi válaszok helyett, akik gondolkodni tanítanak. Akiknél a diák kiborulhat, kétségbeeshet, mert ők értik, milyen bizonytalanná válhat a világ egyetlen perc alatt. Köszönjük nekik az orrtörlést és a sebtapaszt, meg a katalizátorokat és a kötélmászást. A kirándulások hajnalig tartó beszélgetései után a félrenézést (ezt ők nem látták, hiszen valamikor ők is voltak diákok). Köszönjük, hogy hagyják szárnyalni a fizikából lassan haladót, a macskakaparó írású informatika zsenit. Hálásan vagyunk, amiért megtanítják a gyerekeinket egymásra figyelni, egymásért felelősséget vállalni. Azokra hívjuk fel a figyelmet, akik képesek még ilyen körülmények között is szabad embereket nevelni. Akik a rendet nem igazgatásrendészeti ügyként vagy fenyegetésként alkalmazzák, hanem alkotó személyiségek közös tevékenységeként.
A gyerekek a huszonegyedik században is ugyanarra vágynak: szeressék őket, figyeljenek rájuk. Sok ilyen pedagógussal találkoztunk, sok ilyen pedagógus foglalkozik a gyerekeinkkel. Ma nekik köszönjük mindazt az örömet, jókedvet, kíváncsiságot, amivel anno megörvendeztettek bennünket és ma diákjait is.