Eljutottunk odáig, hogy a magyar sajtó napján legjobb lenne hallgatni. Inkább semmit se mondani. Semmi értelme beszélni, amikor ellentétes értelmet kaptak a szavak. A háború a béke, a béke a háború. A szabadság a tiltás. A tiltás a szabadság. Sajtószabadság?
Ma azt a trollszekciót nevezik (szabadság) Harcosok klubjának, amit azért fizet a hatalom, hogy a választásokig erősítse a Fidesz-mantrát, amely szuverenitásvédelem címszó alatt Putyin és Trump érdekeinek kiszolgálójává alacsonyítja az országot, ugyanakkor Brüsszelre és Sorosra mint bűnbakra mutogat.
Ma azt a kiszolgáltatott sajtót, azokat a civil szervezeteket, azokat a kritikus politikusokat riogatják akár az országból való kiutasítással is, akik próbálják biztosítani a független tájékozódáshoz való alapjogot. Egyáltalán védelmezik az európai közösség demokratikus értékrendjét, a sajtószabadság eszméjét. Eljutottunk odáig, hogy az emberi jogok védelme lett a hazaárulás és a hazaárulás a szabadságharc?
Rémisztő. Mégis, hogyan gondolja a kormány kiebrudalni az országból az ellenzékét, a szabadon gondolkodókat, azok közül is azokat, akik kettős állampolgársággal rendelkeznek? A magyar történelem legsötétebb időszakait idézi az a belengetett jogfosztás, aminek tervezetét Kocsis Máté fideszes parlamenti frakcióvezető ismertette, miszerint „más állam állampolgárságával is rendelkező magyar állampolgár Magyarország területéről törvényben meghatározott feltételek esetén kiutasítható”. Nyilvánvaló, a magyar állampolgárok legnagyobb csoportja, amely az esetleges kiutasítás célpontja lehet, az a határon túli magyarság. Köztük egymilliónál is több a kettős állampolgár, habár nem valószínű, hogy elsősorban ők lennének a magyar kormány célkeresztjében. Sokkal valószínűbb, hogy például az amerikai állampolgárok, közülük is Soros György, aki nincs is Magyarországon. De azért elrettentésre tökéletes ez a tervezet. Tartsa a száját az ellenzék!
Nem is tudni, miért éppen most jutott a Fidesz eszébe ez a javaslat, ami a határon túli magyarokra nagyon is visszaüthet, ha a szomszédos államok szélsőségei is elkezdenék őket ugyanazzal riogatni, mint amit az Orbán-kormány kitalált. Holott annak idején éppen az Orbán-kormány szorgalmazta a határon túliak körében a magyar állampolgárság felvételét. Valami nagyon félrement. Abba most ne is menjünk bele, hogy ez az egész jogi nonszensz, már csak azért is, mert az Európai Unió területén szabad mozgás van érvényben. Hogyan gondolnák kivitelezni? Ráadásul megsértették vele a határon túli magyarokat (is).
Erre nyilván figyelmeztették a miniszterelnököt, aki most gyorsan levelet írt a külhoni magyaroknak az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 177. évfordulója alkalmából. Az MTI szerint ilyen tirádákkal, mint hogy: „Emlékezünk hőseire, a márciusi ifjakra, akik úgy győztek az elnyomás felett, hogy a felforgatás helyett a rendet, a háború helyett a békét, a halál helyett az életet tűzték zászlajukra. Hitték: a világ célja a boldogság, ehhez pedig a legfőbb eszköz a szabadság. Ezt hagyták zsinórmértékül ránk is. Mi, magyarok ezért 2025-ben sem kívánunk mást, mint hogy teljes életet élhessünk: szabadon, korlátozás nélkül használhassuk anyanyelvünket, jelképeinket, és békében ünnepelhessük nemzeti örökségünket, amely Európa legjelentősebb kultúrnépei közé emel bennünket.” Ezt olvasva, úgy tűnik, hogy a miniszterelnök úr fordítva ül a lovon. Vajon kitől védelmezi ő a magyar szabadságot? Önmagától?
Kifordultak a szavak önmagukból. Elvesztették jelentésüket. Színház az egész világ, és színész benne minden ember – írta Shakespeare, és a hatalom különösen az. A múlt, a történelem pedig olyan, mint egy dráma szövege. Mindig azt lehet belőle előhúzni, amire éppen szükségük van. Anélkül, hogy belegondolnának, vajon a márciusi ifjak mit szólnának ehhez az egész hátramenethez így a nemzeti ünnepen, a sajtószabadság napján?
