A címben körülbelül össze is foglaltuk a Séd veszprémi kritikai folyóirat eddigi történetét. Tegnap a városháza Kossuth-termében bemutatták a tízéves folyóirat 50. lapszámát. Géczi János szerkesztő beszélt a lap múltjáról és jövőjéről.
– Az első évben évente négyszer jelent meg a Séd, azóta évi hat számot állítunk össze – mondta Géczi János. – A lap arculatát Somody Péter találta ki, a fotókat már jónéhány éve Gáspár Gábor készíti. – Az ötvenedik számban három írás is megjelent a Kabóca Bábszínház Bánk Bán című előadásáról. A két régi színház, a Veszprémi Petőfi Színház és a Pannon Várszínház mellett egy harmadik, a Kabóca Bábszínház is felnövekedett. A Sédben pedig nagyon erős a színházi és a képzőművészeti vonal. A természettudományos szintén nagyon erős volt, amit Strenner József vitt, de sajnos ő eltávozott közülünk. Gyűjtéséből azonban még életében egy Séd-kötet is született, amely Veszprém gazdag növényvilágát gyűjtötte egybe.
– Az utóbbi évek könyvkiadásának egyik sikere a volt városi főkertész kötete, óriási az érdeklődés iránta – tette hozzá Brányi Mária alpolgármester. – Felbecsülhetetlen ismeretanyag birtokába kerültünk általa.
Géczy János megjegyezte, hogy a könyvhöz készült gazdag képanyagot, amit Gáspár Gábor készített, a helyi értéktárról döntő bizottság figyelmébe fogja ajánlani.
A Séd szerkesztősége nemcsak a kritikai folyóirat kiadásával foglalkozik, de elindított egy könyvsorozatot is, amelynek második darabja Strenner József Veszprémi fák és bokrok című gyűjteménye volt. A szerdai lapbemutatón viszont a megjelentek megismerhették a sorozat hatodik részét, Ladányi István Időszaki kiállítás című Veszprém-írásait. Ezek korábban különböző folyóiratokban jelentek meg, de így, egy csokorba gyűjtve szinte a város közelmúltjának történetét is kiadják.
– Ez a könyv az elmúló időt próbálja átfogni – magyarázta a szerző. – Azt mutatja meg, hogy én mit tartok fontosnak, mi fog meg engem. Szeretek koncertre, kiállításra, színházba járni, könyvet olvasni, ezekről írtam.
Géczi János szerint egy másképpen nézett Veszprémet mutat meg a kiadvány, és megmutatja a kultúra komplexitását is.
– Ez harminc éve veletek, a Vajdaságból ideköltözöttekkel kezdődött – jegyezte meg Géczi.
– Egy kisebbségi közegben rá voltunk kényszerítve a „mindenesítésre” – reagált a felvetésre Ladányi István. – Az egykori Új Symposion folyóiratnál ez a látásmód természetes volt.
Az est végén Géczi János beharangozta a múzeummal közösen készülő, Csikász Imre szobrász életét és munkáit bemutató Séd különszámot.
A vezető képen balról jobbra: Ladányi István, Brányi Mária, Géczi János, Regenye Judit régész és Gopcsa Katalin művészettörténész. Fotók: a szerző
