Gondolná valaki a Hófehérke és a hét törpe alapján, hogy régen minden bányász törpe volt? Na ugye hogy nem! A Bridgerton család című televíziós szappanoperán most mégis a valósághűséget kérik számon bírálói, mondván, meghamisítja a történelmet, mert színes bőrű benne a királynő, nemkülönben a brit arisztokrácia legalább egynegyede. A XIX. századi Angliában?
Az arisztokrata Bridgerton család szerelmi élete csupán mese, fikció, amiben felőlem akár hottentotta is lehetne a királynő, hiszen a karaktereknek nem lényege a bőrszín. Egyértelmű, nem a történelmi tényeket tartották szem előtt a nyolcrészes sorozat készítői, hanem inkább az erotikus jelenetek valósághűségét. Sokat fűrészelnek benne teljes erőbevetéssel, megidézve a szürke ötven árnyalatát. Tekintettel a mai nézők érdeklődésére.
A Lupin után megnéztem a Netflix amerikai streaming szolgáltató másik sikersorozatát, A Bridgerton család címűt. A botrány keltette fel iránta az érdeklődésemet, a reklámból csinos kis szappanoperának véltem. A készítőit történelemhamisítással vádolják, mert színes bőrű színésznőre bízták Charlotte királyné, III. György király feleségének szerepét, holott valójában fehér volt, legfeljebb egy-két színes bőrű felmenővel. És a szívkirály Simon Basset herceg is fekete a sármos Regé-Jean Page alakításában. Ezen felül még számos színes bőrű színész sertepertél körülöttük. Ekkora szerepet játszottak volna a feketék Londonban kétszáz évvel ezelőtt? Meg kell hogy mondjam, ez az arányeltolódás engem egyáltalán nem zavar, nyilvánvaló, hogy a készítők szeme előtt a mai nézők elvárásai lebegtek: legyen pörgős, szórakoztató párbeszédekkel, szexi jelenetekkel tűzdelt és szólítson meg minél több etnikumú embert. Ezek mind kipipálva, hiszen Shonda Rhimes, a mai tévés szórakoztatóipar legismertebb arca (Scandal, Grace klinika, Private Practice) rakta össze Julia Quinn azonos című bestsellere alapján.
Jobban zavarnak a sablonok, amikkel az ilyen és ehhez hasonló lányregények dolgoznak: az abnormálisan semmitmondó enyelgések, a férjfogás praktikái, az eladósorba került szüzek és a lányos anyák izgalma, sürgés-forgása. Kicsit megkavarja a leosztott lapokat egy bizonyos Lady Whistledown, aki minden hétpecsétes titkot felfed a magánkiadású pletykamagazinjában és akiről csak a végén tudjuk meg, hogy kicsoda is valójában.
A kiváló színészek és a fantáziadús, drága jelmezek mentik meg a sorozatot. Regé- Jean Page nem csak sármos, de titokzatos és sérülékeny is Bassetként, a Daphnét alakító Phoebe Dynevor kislányos, ugyanakkor kihívó. Anthony szerepében Jonathan Bradley jól hozza a lázadó ifjúként családfői szerepbe kényszerült fiút, és a többiek is mind a helyükön vannak a népes szereplőgárdából.
A jelmeztervező csak úgy tobzódik az ötletekben. Látszik, hogy mennyire inspirálja az 1800-as évek Angliája, a régenskorszak, a Regency, amely leginkább épület- és bútorstílusként ismert. Miután III. György elméje elborult, a parlament régensnek (ideiglenes kormányzónak) nevezte ki a legidősebb fiát, IV. Györgyöt, akit nem annyira az ország ügyei, inkább a társasági élet kötötte le, az udvari habzsi-dőzsi. Na ebből van bőven a Bridgertonban is.
[stextbox id=”warning”]
A legújabb hírek szerint a karácsonyi piacra dobása óta, tehát nem egészen két hónap alatt több mint 82 millió háztartásban látták már a Bridgerton családot. Miközben a Netflixnek világszerte több mint 200 millió előfizetője van, állítólag ez a sorozat is bőven hozott előfizetőt a konyhára. Tíz évvel ezelőtt még ennek az előfizetőszámnak az egytizedével kellett beérniük.
Ez alatt a tíz év alatt lett streaming nagyhatalom lett a Netflix. A hagyományos videotékás szolgáltatás webre költöztetésével indult amerikai Netflix 1997-ben alakult, de ma már egyáltalán nem a filmkölcsönzésből élnek. Streamingnek nevezzük, amikor a felhasználó gépére nem kerül át a tartalom, az csupán megnézhető az internetes kapcsolaton keresztül.
Nyugodtan írhattam volna akár világnagyhatalmat is, mert a Netflix ma már egyértelműen befolyásolja a filmgyártást és ezzel a közízlést is. Egyre több tartalma elérhető magyar fordításban, ami azt mutatja, hogy hazánkban is gyorsan terjed. Mindenféle akad a kínálatukban a szerzői filmtől a dokumentumon át a limonádéig. Lehet válogatni. Azért ahogy elnézem, sok a szemét, és ebben sajnos nincsenek egyedül, a hagyományos tévécsatornákon talán még több az idegesítő ostobaság. Vagy ha akad is jó film, már századszor adják ugyanazt.
Így nem csoda, hogy a Netflixhez menekülünk, ha filmnézéssel próbáljuk elütni az estét. Ahogy megjósolták, a tévézés mindinkább áttevődik az internetre. Az online tévézés a mindennapok valósága lett, benne a Bridgerton családdal.
[/stextbox]
