Az internet, a facebook, a twitter, az instagram, na és mindenekelőtt az Airbnb teljesen megváltoztatja a turizmust és a világvárosok képét is. Februárban nyílnak a nagy turisztikai, utazási kiállítások, de egyre kevesebb résztvevővel. A szolgáltatók szerint nem az árumintavásárok adják már el a szálláshelyeket, utakat, hanem az internetes posztok.
Régen csillagok jelezték az útikönyvekben egy-egy hely jelentőségét, ma már inkább a közösségi média tesz valamit olyan fontossá, amit látni kell. Ha valamit milliószor megosztanak az instagramon, akkor kíváncsivá válik az ember. Így olyasmi is könnyűszerrel attrakcióvá válhat, ami igazából nem is az, csak az interneten annak látszik. A mai ember folyton valami autentikusra vágyik, az se baj, ha megrendezett, ha mondvacsinált ez az autentikusság. Például Los Angeles egyáltalán nem karakteres, inkább szedett-vedett összevisszaság, de éppen ez a jellegzetessége.
A szitokszó: „overtourism”
Az interneten megjelenő fotók, az olcsó fapados repülők, az internetes szálláshely-közvetítők és a hatalmas óceánjáró hajók miatt soha nem látott tömegek özönlenek a felkapott helyekre, amelyek emiatt szinte elviselhetetlenek csúcsszezonban. Megjelent az új „szitokszó” is ennek kapcsán, az „overtourism”, amit talán túlzott turizmusnak, vagy túl sok turistának fordíthatnánk. Velencében emiatt az idei évtől belépődíjat szednek. Dubrovnikban 4000 fős napi limit bevezetésén gondolkodnak a történelmi óváros falai között. Amióta a Trónok harca fantasy sorozat egyik részét a csodálatos horvát tengerparti városban forgatták, azóta milliók özönlenek, hogy láthassák a cselszövő Cersei Lannister otthonát, a királyvárat. De említhetnénk Barcelonát is, ahova már annyi turista özönlik, hogy nemcsak a lakosság türelmét teszik próbára, hanem a település infrastruktúrájának a teherbíró képességét is. Az olyan toplistás látványosságok – mint a firenzei dóm, a pisai ferde torony vagy a barcelonai La Sagrada Familia – előtt kígyózó sorok a finnyásabb turisták számára már snasszá teszik ezeket a helyeket.
Mindeközben a legtöbb turista álma olyan helyre utazni, ahol nincs turista. A Fodor’s amerikai útikönyvkiadó már 2016 óta állít össze listát azokról a helyekről, amelyeket jobb, ha elkerülnek a tömegiszonyban szenvedők, ezzel a sajátos gesztussal reagálva az elmélyültebb turistáskodást helyettesítő, gyors élményt bizonyító szelfizést jelenséggé emelő „overtourism” jelenségére.
Megrendszabályozott turisták
A városok is próbálkoznak a turisták megrendszabályozásával. Barcelonában például az önkormányzat korlátozta, hogy az online piactéren, az Airbnb-n mennyi időre adhatók ki a lakások. (bnb mint „bed and breakfast”, vagyis ágy és reggeli rövidítése.) Az Airbnb-vel meggyűlt a baja Amszterdamnak is, ahol a zajongással és italozással a budapesti bulinegyedhez hasonló körülmények alakultak ki, s már a korábban csendes utcák is legény- és leánybúcsút tartó csoportoktól hangosak. Amszterdamtól Rómán és Firenzén át Velencéig mindenütt megnövelték a kirívóan viselkedők, köztéren alkoholt fogyasztók, magukon könnyítők vagy éjszaka zajongók büntetését, emelték az idegenforgalmi adót, ám ezzel még nem sikerült mindenütt megnyugtatni a helyieket.
Halott városok
Róma belvárosából is inkább kiköltöznek például az idősek, hogy jó pénzért kiadják otthonaikat a turistáknak, így tudnak megélni a nyugdíjukat kiegészítve. Akár havi 2000 eurót is kasszíroznak a belvárosi lakással, miközben havi 300 euróért bérelnek maguknak másikat a külvárosban. A második világháború után még 370 ezren éltek Róma központjában, mára mintegy 80 ezren maradtak az őslakosok. Ami azért sem jó, mert egy város nem csak épületek tömege, de hangulat is, az ott élők kultúrájának az összessége. A halott városok nem annyira érdekesek, mint az élők.
A tömeg levon a minőségből
Ezt a felfokozott turizmust Marco d’Eramo római újságíró, szakértő a 21. század nehéziparának nevezte, amitől szinte az egész gazdasági élet függ, a közlekedés, a mezőgazdaság, a szállodaipar, a vendéglátás és a kereskedelem. Európában a GDP több mint 10 százaléka, Görögországban és Portugáliában 20 százaléka a turizmusból származik. De nem csak az autó és a fapados repülőjáratok és az internet elterjedése kellett ahhoz, hogy tömegessé váljon a turizmus a nagyvilágban, szociális forradalomra is szükség volt, az egyhavi fizetett szabadságra. Először az arisztokrácia engedhette meg magának az utazgatást és a kereskedők, művészek, kalandorok, később ezt másolta a középosztály, az állami alkalmazottak, orvosok, tisztviselők. Nem is olyan régen, a 19. század közepén kezdte az utazásszervezést Thomas Cook. Az első repülőutasok még kaviárt és pezsgőt kaptak a fedélzeten, ma száraz szendvicset, vagy semmit. A tömeg mindig levon a minőségből.
