Szeretem a szeptemberi piacok bőségét, a szőlővel, körtével, őszibarackkal megrakott pultokat. Csak ez a nagy drágaság ne lenne! De van. Minden gyümölcs kilója legalább 1200 forint, kivéve a szilvát és a sárgadinnyét.
Imádom a nyár végét, ami – ahogy Márai írja – ökörnyállal kezdődik és mustszagú erjedéssel folytatódik. Az érett gyümölcsök nedvétől bódult darazsak a levegőben. És hát persze „Még nyílnak a völgyben a kerti virágok / Még zöldel a nyárfa az ablak előtt”. Már készülődik az ősz, benne van az elmúlás a levegőben.
Ilyenkor szeptemberben leggazdagabb a piacok kínálata, igyekeznénk is befőzni, lekvárt készíteni, savanyítani télire. De ilyen árakon? Iszonyú a drágaság. Még a szilvalekvár főzésén el lehet gondolkodni talán, mert szilvát kínálnak már 450 forintért is.
Paradicsomot kifőzni? Én nem tudom, kinek érné meg, amikor a boltban egy liter paradicsomlé már 600 forint körüli áron is kapható, körülbelül mint nyersen 1 kg ebből a zöldségből. Paprikából lecsót, ajvárt eltenni? Ez se fizetődik ki, legfeljebb a házias ízért.
Rosszkedvűen veszem észre, hogy a 100 meg a 200 forintos érme már szinte semmit nem ér. Minden legalább 500 forint, még a parkolás is. A nyugdíj meg annyi, amennyi, legfeljebb a kifizetés napján vásárol belőle az ember gondtalanul. Nagyon be kell osztani a drágaság miatt.
Az összes uniós ország közül még mindig kiemelkedően Magyarországon a legnagyobb az infláció; több mint 17%. Ami csökkenés ugyan a tavaszi adatokhoz képest, de a csökkenés valójában csak a növekedés lassulását takarja. Az utánunk következő Csehországban és Lengyelországban is már csak 11% körüli az infláció. Az EU-s átlag 6,4%-os.
Most nagy kincs, akinek a kertjében megterem a zöldség, gyümölcs.
Vezető képünkön: A szeptemberi piacok bősége. Csak győzzük kifizetni! Fotók: a szerző