A Telekom Veszprém férfi kézilabda csapatának a Bajnokok Ligájában elszenvedett meglepő és váratlan kudarca, kiesése a legjobb tizenhat között szélsőséges vélemények megfogalmazására is inspirálta a szurkolókat.
Elég sokan gondolják azt, hogy Ljubomir Vranješ vezetőedzőnek mennie kell a vártnál több vereség és a kupabúcsú miatt. Nos, ez nem olyan egyszerű történet, hiszen szerződése van, aminek egyoldalú felmondása komoly jogi következményekkel járhat. Annak idején sokak döbbenetét kiváltotta Carlos Ortega elbocsájtása, és Ortega sem hagyta annyiban, hogy idő előtt elküldték a királynék városából.
Volt egy olyan periódusa a csapat életének, amikor Javier Sabaténak is ezt a sorsot szánták. Az ő helyére Veselin Vujovićot akarták ültetni, amit a klubvezetés cáfolt ugyan, de elképzelhetőnek tűnt. A „zuhanyhíradó” szerint azonban az nem úgy van, hogy a magyar szövetségi kapitányt csak úgy egyszerűen megalázva felmentjük az egyesületi munka alól. Milyen üzenete van ennek a nagyvilágban, a nemzetközi kézilabda életben?
Persze ne szégyelljük kimondani: bármennyire is sok a pénz, senki nem szereti kifizetni egy kirúgott edző szerződés szerint visszamaradt bérének egy részét, plusz az érkező szakvezető kialkudott fizetését, mert az akár horribilis összeg is lehet havonta.
Az viszont igaz, hogy a tulajdonos dönthet kénye-kedve szerint, hiszen a kassza kulcsa és a hatalom nála van. Ám ez nem csak gazdasági, pénzügyi, hanem szakmai kérdés is.
Hiszen az elmúlt évben, de különösen a már a Vranješ-érában megköttetett igazolások a mostani szakember elképzeléseihez igazodnak. Mondta is Ljubo, hogy a munkáját illetően nem igazán érdekli mások véleménye. (Ez valamennyire összecseng Juan Carlos Pastor, a Pick Szeged mesterének szavaival, aki kijelentette: ő csak Csányi Sándornak tartozik elszámolással.) Ami egyrészt azt jelenti, szabad kezet kapott, hogy megvalósítsa szakmai elképzeléseit, másrészt az egyesületnél senki nincs, aki ezt kontrollálja, aki számon kérje rajta, hogy mit, miért csinál és legalább rákérdezzen a harmadik vereség után: biztos, hogy jó úton járunk?
Veszélyes játszma tehát menet közben edzőt cserélni. Még akkor is, ha azonnal lenne a veszprémi kispadra jelentkező tréner. Még úgy is, hogy a keretet nem ő alakította a maga elképzelései szerint. Ráadásul a játékosok többsége is edzőfüggő. Sokan egy edző miatt írnak alá a klubhoz, és egyben védik is mesterük sérthetetlenségét.
Ahogy tapasztaljuk, Ljubomir Vranješ is hozza a saját kedvenceit, valamint kapja egy másik érdekeltségű menedzser-rendszerből a kézilabdázókat. Hat évvel ezelőtt jött a spanyol iskola, amit később ötvöztek a Kiel szétszedésével érkező játékosokkal. Mostantól pedig az északi motiváció erősödik kisebb délszláv motívumokkal színesítve. Mondhatni, elég zavaros a stílusbeli kavarodás. Vranješ egyik hibája, hogy érkezése után azonnal nagyot akart dobni, de igyekezetében összekuszálta a szálakat, amiért nagy árat fizetett a Skjernnel szembeni kieséssel. Nem volt szerencsés „jegelni” azokat, akik nyártól már távoznak, és rossz döntés volt mellőzni azokat, akikre a válogatottban lesz nagy szüksége a mesternek. Röviden: nem tartotta tűzben, nem forgatta, menedzselte megfelelően a keretét. Ezzel a vesztébe rohant csapatával együtt, szomorú születésnapot szerezve ezzel a Handball Zrt. vezérigazgatójának, a szurkolók mérhetetlen csalódásáról, szomorúságáról nem is beszélve. Nem lesz könnyű kibogozni a csomókat. Legközelebb a debreceni Magyar Kupa fináléjában adódik rá lehetősége, mert az elődöntőben a Balatonfüreden szinte biztosan túljut a Telekom Veszprém.
Hogyan tudja majd Vranješ az új csapatát, a valóban a sajátját összerakni nyáron? Az sem lesz könnyű feladat, hiszen még maradnak páran a régiek közül is…
D. T.
