Adott egy 89 éves hölgy, aki évek óta ápolja, gondozza 65 éves, demens fiát. Vannak ők ketten egymásnak, most egymás ellen. Az elmúlt egy hónapban mindkettőjük állapota romlik, a 65 éves gyermeknél megjelennek a hallucinációk, telefon, mentők, SBO, de már másnap reggel otthon van. Az állapotromlást követően szédül, naponta elesik, már járókerettel sem tud, vagy csak nehezen közlekedni.
Az idős hölgy szellemi és fizikális állapotában az elmúlt egy hónapban szintén rohamos romlás következett be. Április 11. óta olyan erős csípőtáji fájdalmai vannak, hogy lábra állni nem tud, ordít a fájdalomtól. Az ünnepek után kedden háziorvossal egyeztetve, időpontkérés, szerdán segítséggel háziorvosi rendelő. A háziorvos látja, hogy a néni már önellátásra sem képes, nemhogy a fiát is ellássa. Elhelyezés miatt telefonok. Az idősotthonokban kormányhatározat miatt stop van, ápolási osztályra felvétel csak kórházi kezelést követően történhet. Telefonok. Háziorvos megbeszéli SBO-s kollégájával, beutalóra ráírja, hogy a néni állapota (erős fájdalom: gerincsérv?, tumor?) miatt kórházi felvétele indokolt, és mivel önellátásra képtelen, kéri ápolási osztályra történő elhelyezését. Külön kéri: ne küldjék haza! Demens 65 éves hazakerül egyedül, a délután folyamán elintéződik, hogy a házi segítségnyújtó szolgálat naponta látogassa, igaz egy óra időtartamban csupán, de majd csak eltelik az a másik 23 óra is. Késő délután bejuttatják a néninek a kórházba a tisztálkodó szereket. Telefon portaszolgálatról, itt a csomag, rendben, várjanak, majd kijön valaki, mert ugye a covid miatt bemenni nem lehet. Fél óra elteltével újabb telefon, amikor is a „kedvesnővér” közli „nincs szükség tisztálkodó szerekre, a néni megy haza!” Telefon a háziorvosnak, hogyan, miért?! Háziorvosi telefon az SBO-ra, hogyan, miért?! A nénit nem veszi át osztály, így hazaküldik! Kívülálló rohan demens gyermekhez, viszi az orvossal megbeszélt fájdalomcsillapítót, de fennakad a kilincsen. Demens gyermek belülről beriglizte a bejárati ajtót. Telefon (bent csörög, hallani az ajtó előtt), ajtó, ablak verve fél órán át, de semmi mozgás. Alszik, elesett?! Majd kiderül! Éjszaka két kör, aggódva, hogy a betegszállító vajon nem tette-e le a kapuban a nénit. Most 23.30 van, negyedórája még üres volt a kapu.
Segítek, segítenék! De nem tudok. Intézmények, kórházak, orvosok keze meg van kötve, nem befele, sokkal inkább kifele szállítják a betegeket. Akkor is, ha magatehetetlen, önellátásra képtelen, mindegy. Mindegy, hogy tisztességben élte le az életét. Mindegy, most, 2020-ban ez nem számít. Halálra van ítélve!
Reggel van, nyolc óra elmúlt, mégis meg kell nézni, mi a helyzet a demens férfival. A telefonra nem reagál. Elindulunk. Ajtó zárva, telefon (bent csörög, hallani az ajtó előtt), verve ajtó, ablak hosszan, de semmi mozgás. A szomszéd segítségével ajtó leemel, bent….. félig az ágyon, félig a földön a demens férfi. Megpróbált felállni, de nem bírták a lábai, lecsúszott az ágyról, kicsavarodva fekszik, egészen groteszk helyzetben. Lábra nem lehet állítani, összecsuklik. Telefon a mentőknek. A mentősök megérkeznek, nekik sem sikerül. Megszólal a család telefonja. A kórház az, szállítják haza az idős hölgyet, ki fogadja? Senki, a fiáért épp itt a mentő, viszik be a kórházba. De ki fogadja? A fiát viszik be a kórházba, tehát senki. Várjon egy kicsit, telefonáló valakinek hátraszól, elmondja, amit hallott. Háttérből hang: akkor is hazaviszik az öregasszonyt! Mondaná, amit hallott a hangtól, de megelőzik. Ha úgy gondolják, vigyék haza az önellátásra képtelen öregasszonyt, de nem várja senki, és ha ezt megteszik, a feljelentés is elindul. A telefonáló türelmet kér, megbeszéli, visszahív. Rendben. Közben a mentősök küzdenek a lábra állítással, sikertelenül. Hozzák a mentős-széket, a mentőben lévő plusz két férfi segítségével sikerül betenni az önmagát megtartani képtelen, demens férfit. Elindulnak. A szomszéddal ajtó vissza a helyére.
Délután két óra, telefon a háziorvosnak. A háziorvos ránéz a beteg online kartonjára, és elmondja, amit lát: a nénit áthelyezték X osztályra (valószínűleg a sikertelen éjszakai hazaszállítást követően), de az osztályos orvos mozgásszervi elváltozást nem talált. Eredeti panasz erős csípőtáji fájdalom, emiatt kereste fel háziorvost. X osztályról át Y osztályra, ott felfedeztek egy tüdőgyulladást, és feltételezik, hogy fertőzött, ezért elhelyezték a covid gyanús osztályra. Az idős hölgynek a csípőtáji fájdalmon kívül semmi más panasza nem volt. Nem köhögött, nem volt lázas, náthás. A háziorvos megvizsgálta, a tüdeje tiszta volt. Most hosszabb időre összezárva covid gyanús betegekkel. 89 évesen.
A demens fiút megvizsgálta a szakorvos, készült röntgen, nincs törés, a lábára kenőcsöt írtak fel. Hazaküldik. Ki kenje be otthon a lábát? A kórház útjai kifürkészhetetlenek!
A segítő felhívja a barátját, összefoglalja, mi történt, és megkéri, ha dolgozik és teheti, nézzen már rá az idős hölgyre. A szakember barát rögtön jelzi, ha a 89 éves idős hölgy covid osztályon van, a protokoll szerint a kórházban lévő, vele egy háztartásban élő hozzátartozóját sem engedheti ki a kórház. Gyorsan telefon a háziorvosnak, információ-átadás, köszönik, intézkednek. A külső segítő átgondolja: szívesen összekészít még egy tisztasági csomagot a férfi részére is, ezért hívja a kórházat és kéri a Z osztály férfiosztályát. Telefonközpont: melyik, A, vagy B emelet? Legyen a A. Elmondja, demens férfit keresi, tisztasági csomagot szeretne bejuttatni, az osztályon van-e a beteg? Ilyen nevű beteg nincs. Sebaj, akkor B. Újabb telefon, B emelet, demens férfit keresi, tisztasági csomagot szeretne…, nincs ilyen nevű beteg. Még egy telefon, van-e még ezen a két emeleten kívül ilyen osztály? Nincs. Ortopédia van, igen, kérem, kapcsolja. Elmondja, demens férfit keresi, tisztasági csomagot szeretne…, nincs ilyen nevű beteg. A kör bezárult, nem tud tovább lépni. Hova lett a demens férfi? Körök a lakcím körül, nincs-e a kapuban letéve. Nincs.
Este nyolckor telefon, ismeretlen szám, segítőt keresik név szerint. Maga a demens férfi hozzátartozója? Nem, én egy segítő vagyok. Magánál van a lakáskulcs, mert a mentő hazavinné. Nem, nálam nincs lakáskulcs. Nem maga hívta a mentőket? De, én hívtam, a lakásba pedig úgy jutottam be, hogy… A mentő távozása után az ajtót visszatették helyére. Akkor nem tudja kinyitni? Nem, nem tudom. Szeretném tájékoztatni a doktor urat, hogy a demens férfi édesanyját felvitték a covid gyanús osztályra. Igen, tudom. Akkor csak ajtóbefeszítéssel lehetne hazavinni? Igen, de azt nem tartanám jó ötletnek. Az orvos sem. Meg tudja mondani, ki gondozza a demens férfit? Az édesanyja, aki ott fekszik a covid gyanús osztályon. Megkérdezhetem, hogy hol, melyik osztályon van a demens férfi? Itt ül a folyosón. Nincs osztályon? Nincs, de akkor elhelyezem. Megkérdezhetem, hova? Még nem tudom, de ha találok helyet, visszajelzek! Megköszöntem. A demens reggel kilenc körül került kórházba, nem reggelizett, nem ivott (én sem gondoltam rá), azóta eltelt tizenegy óra. Ül a széken, a kórházfolyosón. Pisilni nem kellett elkísérni, hisz egész nap nem ivott és nem evett (gondolom). Még jó, hogy nem tud járni! Az orvos visszaszólt, elhelyezte a demens férfit egy covid gyanús osztályra. Megköszöntem. Neki sem volt más panasza, csak nem tudott lábra állni. Talán két héttel ezelőtt volt egy agyi történése, azért esik el, és időnként nem tud lábra állni. Nem tudom, én laikus vagyok. Én csak mondom a dokiknak, de minek!
Hogy mi lesz a vége? Nem tudom. Két, egyéb panaszokkal kórházba kerülő embert egy embertelen rendelet miatt befektetnek a halálos vírus közelébe. Halálra vannak ítélve! Segítő meg küzd a lelkiismeretével, miért is vitte őket orvoshoz! Pedig tudja, nem az ő értékrendjével van probléma. Ő egészséges mentalitással, megfelelő érzékenységgel rendelkezik, mégis őt mardossa valami, nem az embertelen rendelet megalkotóját!
Reggel kórház, két tisztasági csomag gondosan összekészítve. A biztonsági őr már ismerősként üdvözöl. Csomagot leadni reggel nem lehet, csak tizenegy és tizenkét óra között. Telefon az osztályra. A demens férfit önöknél helyezték el, tisztasági csomagot szeretnék feljuttatni, sajnos a megadott időpontban elfoglaltságom lesz. Válasz: nem lehet, de mondja a nevét, telefonszámát, nincs hozzátartozó feltüntetve. Nem vagyok hozzátartozó, tisztasági csomagot szeretnék feljuttatni. A telefonszámát mondja! Nem kell a betegnek tisztasági csomag? De kell, de annak az a módja, hogy… megadott időben. Akkor sajnos nem érek rá. Annak az a módja… A segítő kinyomja a telefont, nem bírja tovább az értelmetlen, lekezelő, megmondóember stílust. A kör ismét bezárul. Két tisztasági csomaggal haza.
Otthon telefon, kórház, a főigazgató titkársága. A főigazgató még nincs bent, milyen ügyben keresi? Panaszt szeretnék tenni! Kapcsolom a panaszirodát. Nem, köszönöm, a főigazgató úrral szeretnék beszélni! Főigazgató úr panaszokkal nem foglalkozik!
Hogyan tovább? Értem én, hogy ez „háborús helyzet”, mint ahogy az egészségügyben dolgozók hangoztatják. Értem én, hogy még nem volt ilyen, és az ismeretlen, a kiszámíthatatlan mindig bizonytalanságot szül. Értem én, hogy van egy embertelen rendelet, aminek próbálnak megfelelni, de miért embertelenül?! Mindezt értem. Amit nem értek, hogy hova lett az emberség?! Az orvosból, a nővérből?
Lehet, hogy kevés a maszk, a gép, a felszerelés, de hivatástudatot, emberséget és együttérzést nem Kínából kellene rendelni.
Ui.: Négy nap után sikerült a tisztasági csomagokat leadni, ez ebben a káoszban igazi örömhír!
(Olvasónk neve és címe a szerkesztőségben.)
