Ma két éve annak, hogy nyugdíjas lettem. Mint mindenhez, kellett a szerencse is, hogy megszakítás nélkül 47 évig tudtam dolgozni az írott és elektronikus médiumokban, a szakma számos területén.
Gyakran szegezték nekem azt a kérdést az elmúlt 24 hónapban, hogy miért nem hoztam létre saját YouTube-csatornát, vagy más internetes felületet, mint azt tették sokan mások? A legegyszerűbb válasz, mert nem akartam a sokadik ilyen platform lenni. És nem szerettem volna magamnak olyan csapdákat állítani, mint amilyenekbe korábban, közel öt évtized alatt mások belekényszerítettek. Volt legalább 20 főnököm, akikkel sokszor kerültem szakmai konfliktushelyzetbe. Többször megtörtént, hogy én csuktam be magam mögött az ajtót. Akadt olyan is, hogy „igény lett” volna eltávolítani engem a szerkesztőségekből. Ám valahogy, valamiért mindig megúsztam. Igaz, akkor még indokolni kellett a kirúgást. Ma már ilyen sincs.
Az elmúlt 35 évben mindig az aktuálisan regnáló kormány politikája taposta sárba a médiát. A Fidesz-éra most járatja csúcsra azt az aljasságot, amellyel működésképtelenné teheti a még életben levő, koldus körülmények között létező és dolgozó civil szervezeteket, független médiumokat. Súlyos milliárdokba került az erre a célra létrehozott szuverenitásvédelmi hivatal, amely a parlamenti szavazás előtt álló törvényjavaslat elfogadása után mindenkit eltaposhat, aki a kormánnyal szemben véleményt fogalmaz meg. Ismerjük azt a miniszterelnöki beszólást, hogy „mi sohasem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk”? A NER gátlástalanságát most átláthatóság címszóval törvénybe is foglalják. Ahogy Orbán ígérte, megkezdődött a poloskairtás, a nagytakarítás.
Mára teljesen átalakult a hazai médiavilág és -piac. Ahogy valaki megfogalmazta a lényeget: magyar közpénzből lehet hazudozni, külföldi támogatásból nem lehet igazat írni/mondani. Pontosabban: bírálni a NER intézkedéseit. Azok sem bírálhatják, akik nem kapnak külföldi támogatást. Ma már mindenki lehet „újságíró”, főszerkesztő, médiatulajdonos megmondóember. Viszont egyre kevesebb a hiteles médiamunkás, tévé, újság, internetes felület. A kifizetőhelyeken (nem írok szerkesztőségeket) döntő többségükben politikát és politikusokat kiszolgáló rabszolgák dolgoznak
Jövőre lesz 50 éve, hogy elkezdtem ezt az elhivatottságot igénylő szakmát. Örülök, hogy már nem vagyok a sűrűjében. Senki nem diktálja, hogy mikor mit gondoljak, tegyek, alkossak, nincsenek korai indulások, éjszakai érkezések. Ez az igazi sajtószabadság, az igazi szuverenitásvédelem! Akár itt, a Veszprém Kukacban, honorárium nélkül is…
A vezető képen a szerző
