Kitűnően elgondolt és profin megkoreografált tragikus abszurditását láttuk a táncfesztivál második napján annak, hogy az életben semminek semmi értelme. Ám ha már megszülettünk, valamivel el kell tölteni a ránk mért időt.
A 24. Nemzetközi Kortárs Táncfesztivál második napján Veszprémben a kanadai Cie Marie Chouinard társulat Radical Vitality című táncszínházi előadása nagyon direkten mutatta meg az élet értelmetlenségét nevetségessé téve a mindennapi banális cselekményeket. Mintha kiveszett volna az emberekből (belőlünk) az egészséges érzékenység, ezért hiába tapogatják, szagolgatják, csókolgatják, harapdálják egymást a táncosok, nincs hatása. Lényegében nem történik semmi. Analitikus önvallomás.
Az emberek nem találják a helyüket. Ennek van politikai, társadalmi, nemzeti, mindenféle vonatkozása. Simkó Beatrix és Jenna Jalonen táncos koreográfusok Long Time No See című előadása is részben a mindennapok tengés-lengésével, banalitásával foglalkozik, de sajátos kapaszkodót találnak a finn és a magyar származásukban. A tánc nyelvén, okos humorral kivesézik a „nyelvrokonság és a közös gyökerek, az európaiság és az összetartozás, az izoláltság és a kommunikáció kérdésköreihez kapcsolódó tematikákat” verbális és „nonverbális gesztusok és kulturális mozgásminták összekapcsolásával”.
A gondolat, hogy minden művészet, hogy maga az élet művészet, nem új, időről időre középpontba kerül. Nem csak a veszprémi táncfesztivál szól erről, de kiállítások is, például a júniusban nyíló kasseli Documentán is a beharangozók szerint az élet lesz terítéken, de ha jól sejtem, pont a másik oldalról megközelítve. Ugyanis egy jakartai csoportot, a Ruangrupa nevűt kérték fel a világhírű képzőművészeti rendezvény társkurátorának, aminek nem csak művészek, de szociális munkások, pszichológusok, tanárok is tagjai. Saját bevallásuk szerint ők nem kiállításra dolgoznak, az nekik unalmas, ők az életet szervezik. Különböző projektjeik vannak, kenyérsütéstől kezdve online magazin készítésén keresztül játszóterek építéséig stb. Van galériájuk, művészeti fesztiváljuk, rádióállomásuk. Ők még látják értelmét a küzdelemnek. Talán éppen ezért állítja őket középpontba a kasseli Documenta.
