Erdélyi Gábor Hordozó 2.0 című kiállításán tart tárlatvezetést február 14-én, szerdán 17 órakor a Művészetek Háza Veszprém/Modern Képtár – Vass László Gyűjteményben (Vár u. 3–7.).
A művész a kiállítás anyagában a hordozó fogalmát járja körül. A művésznek az utóbbi években készült, festővászon alapú műveinél vált kardinális kérdéssé, hogy miként lehet a kép szürkés alapú központi terét, illetve annak birtokba vett, színnel teli széleit, még inkább éleit egyformán hordozóként és hordozottként elgondolni.
Más típusú képeinél a hagyományos festővászon helyett hordozóként megjelenő, iparilag színezett szatén vagy selyembélés és annak befestett felülete kerül a képzeletbeli mérleg két serpenyőjébe. A sokszor látványosan irizáló textília felfeszítésekor bő ráhagyással a vakráma mögé kerül, a betűrt anyag így a festés fázisában még láthatatlan. A feszített szövetre rétegekként felhordott, egy színre kikevert festék bársonyszerű, máskor vakolatszerűen erős matéria. Száradás után a vakráma hátoldaláról visszabontott és kihajlított textilhalom dús körítést ad a festett mezőhöz. Ugyanakkor olyan mű is akad, amelynél csak a sarkoknál, rügyszerűen bukkan elő a hordozó.
A létrejött művön így nyilván nem az önmagában festett felület, hanem a különböző struktúrák és kiterjedések között kialakult kapcsolat a lényegi momentum. Valójában egy összeérési folyamat zajlik. A kibontás mozzanata által az addig láthatatlan alap és a megfestett felület valós viszonyba kerül egymással. A szövet a hordozó, de a végső munkafolyamat révén oda-vissza játék indul: a konstrukció egy pillanatra az inverzébe fordul, maga a festett felület lesz a hordozója a dekoratív szövetnek, majd újra fordítva. Az alap és festett felület külön identitás. Ennek apropóján egyformán igaz lesz mindkettőre a befogadás, az átadás, az egymástól való függés, a másik javára való lemondás igénye.
A tárlat február 17-éig látható.
