Ebben a nagyon nehéz időszakban, amikor az emberek egy része nem tud egyedül boldogulni a problémáival, a korábbinál is töben hívják a telefonos lelki elsősegély szolgálatot. Kiss Katalint, a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége dunántúli régióvezetőjét kérdeztük.
– Minden bizonnyal távmunkában dolgoznak most. Minden munkatársuknak van erre lehetősége?
– A vírushelyzet a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége (LESZ) működését is lépésre kényszerítette. Harminc éve vagyunk a területen, de még soha nem fordult elő, hogy leállásra kényszerüljünk. Most a vírushelyzet miatt ez történt, március utolsó két napján nem tudtunk hívásokat fogadni, hisz egy új, internet alapú rendszert kellett a szolgáltató segítségével kialakítanunk. Természetesen ezt a szövetség vezetésének hosszú és a jelek szerint eredményes tárgyalássorozata előzte meg. Ügyelőink többsége nyugdíjas, 65 pluszos, így az ő védelmük miatt is fontos volt, hogy a LESZ is kipróbálja az újat, home office-ban folytassa a segítő munkát.
– Van elég munkatárs a megnövekedett hívásszám fogadásához?
– Előzetes felmérést követően, önkéntes alapon vállalták a kollégák a megméretést, természetesen alapvető szabályaink szigorú betartása mellett, vagyis a fő szempont az anonimitás megtartása volt. Ügyelőink közel fele vállalta, hogy ebben a nehéz helyzetben is folytassa a munkát, odaüljön a telefon mellé segíteni. Ezúton is köszönet érte! Igen, az elmúlt három hét alatt bebizonyosodott, hogy ugyan kisebb zökkenőkkel, gyerekbetegségekkel, de működik a rendszer. Erősen megnövekedett a hívásszámunk, ezért április 20-ától a 116–123 telefonvonal mellé beállítottunk egy új, a hívók számára szintén térítésmentes vonalat, a 06 80 810 600-at. Ahol ugyan meghatározott időben (hétfő 19.00 órától szerda 15.00 óráig, és csütörtök 19.00 órától vasárnap 7.00 óráig) várják az önkéntesek a hívásokat, ami tehát nem folyamatos, de ez is nagy segítség a fővonalnak, a 116–123-nak. Itt jegyezném meg, hogy a számok hívása a hívók számára térítésmentes, de nekünk, a szövetségnek bizony fizetni kell minden egyes hívásért. A vírus miatti átállás, a dupla elérhetőség a hívók érdekét szolgálja, de ez nagyon sok pénzbe kerül, ezért kérnénk tisztelettel az adó 1 százalékát (LESZ 19637705-1-04)!
– Ilyenkor hogy tudják megoldani, hogy a nagyon leterhelt munkatársak válláról levegyék a sok panasz okozta lelki terhet?
– A home office munka nagy terhet jelent, és itt nem csak a megemelkedett ügyeleti időre, hanem az ügyelők mentális egészségére is gondolok. Ezért számítunk a szolgálatvezetőkre, szakmai vezetőkre, akik ezt a terhet próbálják megoldani helyben, otthon segítik a kollégákat. A stábvezetőknek ebben az időszakban nem csak az otthonról dolgozókra kell gondolnia, hanem azon kollégákra is, akik valamilyen okból kifolyólag nem tudnak jelen helyzetben részt venni a munkában. Folyamatos a kapcsolat, több szolgálatnál szervezte meg a helyi stábvezetőség, hogy skype-on tartsanak megbeszéléseket, és természetesen a szakmai vezetők készenlétben állnak a nehéz beszélgetések feldolgozásában, fokozottan figyelnek a kollégák mentális egészségére.
– Milyen segítséget kérnek a telefonálók? Több a konkrét panasz, vagy inkább csak beszélgetni szeretnének valakivel?
– A paletta széles, a hagyományos tartalmú hívások mellett megemelkedett a magánnyal, a bezártsággal kapcsolatos hívások száma. Több hívó elvesztette a munkáját, így a mentális nyomás mellett az egzisztenciális szorongások is sok esetben fellépnek. Az összezártságból adódóan a családon belüli feszültségek, súrlódások is felerősödnek, és nem szabad elfelejteni, hogy megjelentek új szerepek is, a szülők esetében például a tanítás: most a pedagógus szerepét is betöltik, ami fokozza a családra nehezedő nyomást. Természetesen a vírussal kapcsolatos félelmek is megjelennek a hívásokban. Elkapják, megbetegszenek, kilátástalannak látják a helyzetüket, aggódnak önmagukért, családtagjaikért, és ez állandó szorongást okoz. Különösen nehéz helyzetben vannak az idősek és a pszichiátria betegek, akik ebben az időszakban nem találkoznak az orvosukkal. Közülük is meg kell említeni a hipochondereket, akik aggódva figyelik önmagukat, és természetesen észlelik magukon az összes tünetet. Általánosságban elmondható: az eddig aktív emberek most beszorultak a négy fal közé, és a bizonytalanság a legerősebb tényező, ami körülveszi őket, bennünket, mindnyájunkat, és ezt bizony nehéz viselni. Ezeket a félelmeiket fogalmazzák meg a telefonban. Fontos, hogy oldjuk a szorongásukat, hogy ne kerüljenek krízishelyzetbe, ami esetleg végzetes, visszafordíthatatlan cselekedetet is eredményezhet. Az ügyelő feladata, hogy megnyugtassa, átsegítse a hívót ezeken a félelmein a tanult módszerek segítségével. Ami a kialakult helyzettel kapcsolatban pozitív irányba mutat, hogy a megnövekedett adekvát hívásszámok miatt egyre kevesebb az inadekvát hívás. Sok esetben fiatalok szórakozásból hívják a számunkat. Ezúton is kérnénk a szülőket, felnőtteket, beszélgessenek el gyermekeikkel arról, hogy a segélyvonal, bár térítésmentesen hívható, nem az unalom elűzésére szolgál! Amíg ők poénból, viccből, jót mulatva leadják a „pizzarendelésüket”, sok esetben visszahívással, egymásután több alkalommal is, addig esetleg olyan embertársunk nem ér el bennünket, akinek valóban szüksége lenne a segítségünkre. A 116–123-as telefonszám egy segélyvonal, annak indokolatlan hívása szabálysértésnek minősül. Az indokolatlan hívás következményeit pedig el lehet kerülni némi odafigyeléssel, a gyermekkel történő érdemi beszélgetéssel.
