Családunkban influenzás tünetek miatt koronavírus-tesztre volt szükség. Telefonon a háziorvoshoz, telefonon az Országos Mentőszolgálathoz, időpont. Hétfőn reggel 9-re érkezünk a Veszprémben kijelölt Covid–19-mintavételi ponthoz, a Dimitrovban bő másfél évvel ezelőtt létrehozott – hogy is nevezzem? – ellátóhelyhez.
Kint három fok, úgy tíz-tizenkét ember toporog a hidegben. Az épület évek óta lakatlan, fűtetlen. Bent is három fok van. Építkezési fóliával leválasztott, a higiénia látszatát sem sugárzó, nyomorultul depresszív, méltatlan hely. Itt dolgoznak nap mint nap a víruskezelés hétköznapi hősei. És itt teszteltetnek a város azon polgárai, akik a fizetős ellátást nem engedhetik meg maguknak.
Parkolni szinte lehetetlen. Néhány szemfüles veszprémi polgártárs – kihasználva az ingyen helyet – napközben itt tartja az autóját. Elegendő lenne kihelyezni egy tiltó táblát, plusz egy kis közterületi ellenőrzés. A jelen lévő mentőstiszt nem mondhat semmit. Ha beszél, az állásával játszik.
A majd kétórás procedúra végére felduzzad a sor. Huszonöt-harminc ember várakozik a didergős őszi napsütésben. Úgy kanyarítják a sort, hogy a napon legyenek, ott már tíz fok is van.
Mindegyikőjüknek van érvényes társadalombiztosítása, különben nem állhatnának itt. Fizetnek évek, évtizedek óta a tisztességes ellátás reményében. Ezúttal csupán egy lepukkant „tábori kórház” jut nekik.
Vajon mennyibe kerülne egy Európa (leendő) kulturális fővárosához méltó hely kialakítása? Néhány százezer forintba? Egy kis odafigyelésre a városvezetés részéről?
Veszprém fejlődik, épül, szépül. Útszakaszokat lehet ünnepélyesen átadni. Büszkélkedni lehet közpénzből csodálatosan felújított vendéglátóhelyekkel. Újonnan létrehozott közösségi terek nyílnak. Lenyűgöző beruházásokról, tervekről lehet beszélni, konferenciázni. (Jut eszembe: mi lesz a Dimitrovval?) Veszprém készülődik, várja az EKF-re majdan idelátogató vendégeket. Helyes, így kell!
Csak közben nem lenne szabad szem elől téveszteni azokat a városlakókat sem, akiknek elvileg vendégül kellene látniuk Európát 2023-ban. Ez a méltatlan, vállalhatatlan tesztpont apróságnak tűnhet nagy dolgaink közepette. Ám, mint cseppben a tenger, magában hordoz valamit, aminek igen rossz üzenete van. Azt sugározza, hogy te, átlagpolgár, nem is vagy olyan fontos. Pedig.
Kelt 2021-ben, a pandémia negyedik hullámának idején.
Krámer György
Fotó: Veszprém Kukac
(A témához kapcsolódó írásunk ezen a linken olvasható.)
