A magyarok bevették Ausztriát. Így érezték az osztrákok, de kifejezetten örültek annak, hogy becsléseik szerint legalább kétszázezer honfitársunk az 1848-as forradalom évfordulóján a sípályákon csúszkált.
Piros-fehér-zöld zászlót lengetett a szél Stíriában, ami tudvalévő, hogy a szomszédos Ausztria nyáron legzöldebb, télen leghóbiztosabb tartománya. Stájeroszág számtalan sípályarendszerén a hosszú hétvégén leginkább a magyar családok felvonóztak föl a pályákra. A dzsekiken ott díszelgett a kokárda, kicsiken és nagyokon egyaránt.
– Büszkék vagyunk hagyományainkra, évek óta itt emlékezünk meg a márciusi forradalomról – mondta Hertelendi Péter, aki három fiát hozta Murauba. Ők szegediek, barátaikkal visszatérő vendégek.
– Először furcsa volt a pályán, de a városban is látni a sok kokárdát, ráadásul épp az osztrákoknál, de a helyiek szerint ez nagyon szép szokás, a hagyományok megtartása fontos. Az osztrák–magyar ellentét már a múlté. Mi a gyerekeinkkel este a fogadóban elbeszélgetünk a történelmi eseményekről, a tulaj örül, ha kihangosítjuk a negyvennyolcas dalokat, amiket a gyerekek szoktak lejátszani a számítógépen – folytatja a másolásból élő kisvállalkozó, aki szerint az iskolai és a kötelező ünnepek unalma után Ausztriában direkt jó ünnepelni.
– És hogy mennyire tehetséges a magyar nép, azt itt is látjuk. Ezen a környéken nem találni olyan szálláshelyet, ahol ne lenne magyar alkalmazott, sőt a panziók több mint a fele magyar tulajdonban van – mondja, és hozzáfűzi négycsillagos szállóról is van tudomása. Nem a nemzet gázszerelőjéé, teszi hozzá, szerinte nem magyarkodni kell, hanem hagyni az embereket dolgozni, meglenne az eszük az ország felvirágoztatásához.
– Ideges leszek, ha azt hallom, hogy a magyar lusta, buta, nem jó semmire. Tessék itt körülnézni, vagy bárhol külföldön, ahol magyarok dolgoznak. Megállják a helyüket, csak nem kell őket örökösen piszkálni meg a nyakukra ülni. A mi gyerekeinkkel már nem fogják tudni ugyanazt megtenni, mint apámékkal. Az én korosztályom ilyen se ide, se oda társaság, a fiaimnak természetes közeg az egész világ. No persze Gábor Áron rézágyújástól. Meg Mátyás királyostul, aki 10 évig tartotta megszállva Muraut – csakhogy a helyi vonatkozásokról beszéljünk. Ez meg a szülő kötelessége, a nemzeti hagyományok ápolása.
