Az utcazene számokban: hét színpadon 26 külföldi fellépő, valamint az idei év húsz utcazenés döntőse töltötte meg zenével a belvárost. Fantasztikus hangulat és rengeteg érdeklődő jellemezte a fesztivált estéről estére.
Bármelyik nap látogattam ki a fesztiválra, vidám emberekkel és remek zenékkel találkoztam. A legkisebb látogató még járni sem tudott, míg a legidősebb már csak nehézkesen, de az utcazene mindenkit vonzott. És az emberek egyszerűen csak jól érezték magukat.
Minden színpad megtalálta a közönségét, legyen szó csendesen ülős, fröccsöt kortyolgató koncertről vagy igazán lábat mozgató, macskakövön táncolós nyáresti buliról. A gazdag kínálat sűrű programban öltött alakot, és kintléteim alkalmával igyekeztem minél többet elcsípni belőlük. Néha igazán nehéz volt elszakadni egy-egy előadástól, mert egyszerűen odaragasztotta a résztvevőket.
A külföldi előadók közül voltak, akik most először jártak Magyarországon, de ahogy elnéztem, bizonyára nagyszerű élményként marad meg bennük. Energiát, átélést és örömzenélést sugárzott a jelenlétük. Nem kellett hozzá egy szál gitárnál több, és Daniel Docherty elrabolta a közönség szívét. Önfeledt táncolásba fordult a The Allergies fellépése, akik bátor műfajkeverésekkel varázsoltak csodát. Előadásukban egymást erősítve megfért a hip hop, a funky, a jazz és a dance is. A Berlinből érkező testvérpár alkotta Tanga Elektra fantasztikus hangzása a reaggie, a soul és a drumb’n’bass ritmusával hódított. Számomra az igazán jóféle kocsmák hangulatát idézte a Moonshiners, a The ragtime rumours és a Ben Poole Trio.
Az utcazenészverseny résztvevői közül is akadt jó néhány, akik fülbemászó dallamokkal vagy egyedi énekhanggal bújtak be a bőröm alá. Mind a húsz fellépőhöz ugyan nem volt szerencsém, de nagyon szerettem Borostyán és Veronika hangzását, szívesen táncoltam a No Rules zenéjére, és megmosolyogtatott a Pokemon főcímdalának felhangzása a BlechKraft instrumentális előadásában.
Hogy mi teszi az utcazene népszerűségét és fantasztikumát, azt egy mellettem szórakozó srác fogalmazta meg legjobban, mikor a Tanga Elektra koncertjén előkerült a minikolomp: „Ezt imádom, mindenhol jó zene van. Gyöngyszemek.”
Az utcazene életérzést estéről estére erősítette a fellépők és a fesztiválon dolgozók pozitivitása. Dolgozni lehet világfájdalommal az arcokon, pokróc modorral, de lehet emberien is. Én az utóbbit tapasztaltam. Este nyolc körül beszélgettem egy biztonsági emberrel a hotel előtt. Hajnali kettőkor, amikor újra arra jártam, megismert, intett és megkérdezte, jól sikerült-e az este. Így érdemes, így lesz jó. Találkozunk jövőre is, ugyanitt!
Szalai Renáta
Vezető fotó: Porga Gyula Facebook-oldala
