Több mint száz évvel ezelőtt a nők elkezdtek köz- és nőügyekkel foglalkozni. Olyan ördögtől valónak tartott változásokra kezdtek vágyni, majd harcolni értük, mint a nők egyenlő oktatása, munkavállalási jogaik kiterjesztése, na meg persze a választójog.
Bele akartak szólni a nagyok döntéseibe ahelyett, hogy maradtak volna a fakanálnál. Erre most, 2018-ban a Fidesz egyik vezéralakja, Lázár János egy kalácsot kér a feleségétől a kampányban való közreműködésként.
Hogy a Fidesz szerint hol van a nők helye, az elég egyértelmű. Igen, ott. A konyhában. Nem kezdem az olvasókat terhelni az elmúltnyócév összes, nőket megalázó és lenéző megnyilvánulásával, elég a Fidesz két legutóbbi megnyilatkozását felidézni. Nőnapon Orbán Viktornak egészen az alagsorig kellett mennie, hogy felköszönthessen valakit, és azt is meg kellett tudnunk, ha nincs nő, aki főzzön rá, akkor éhen hal. Milyen életrevaló, talpraesett, önálló férfi, nem? Egy nemzet vezetésére termett. Amíg tele a bendő.
Aztán elérkezett a választás előtti utolsó nap, amikor az ember lánya már nem számít újabb csapásokra, de akkor jött a mi Jánosunk. Száz évvel a szüfrazsett mozgalmak után, amikor az egyenlőségért még mindig küzdenünk kell, János szerint a kampányához kedves neje mindössze egy kaláccsal tud hozzájárulni. Félreértés ne essék, biztos vagyok abban, hogy Lázárné tudna ennél hatékonyabban is közreműködni, csak elkövette azt a hibát, hogy megkérdezte Jánost, mivel tudja őt támogatni ebben a feszült időszakban. János pedig mindössze ennyit vár élete párjától.
Nem a véleményét kérdezte meg egy fontos témában, mondjuk a családtámogatási rendszerről vagy a nők gyerekvállalás utáni elhelyezkedési lehetőségeiről. Nem is azt kérte, hogy kísérje el egy rendezvényre, vagy mondja el a választóknak, miért is szavaz a férjére. És nem is egy hosszú hétvégére vágyott vele, kipihenve a kampány fáradalmait, mondjuk Londonban. Nem, az asszony csak süssön egy kalácsot, oszt’ jónapot.
Vagyis tulajdonképpen ennél nagyobbak János elvárásai, mert Zitának még fejlődnie kell, hogy 2022-ben már egy házi készítésű húzott rétessel szállhasson be a kampány finisébe. És mi mindezt valami irritáló zenei aláfestéssel két és fél percen keresztül nézhetjük.
Alig több mint száz évvel ezelőtt a nők felemelték a hangjukat: határozottan, hangosan és érthetően fejezték ki véleményüket. Nem csak kiadványokat készítettek és terjesztettek, vagy agitáltak, hanem politikai rendezvényeket zavartak meg gyújtogatásokkal és bombatámadásokkal. Tűrték az önkéntes éhségsztrájkjaik következményeként végrehajtott kényszertáplálásokat és megaláztatásokat a börtönökben. Sokan közülük az életüket áldozták azért, hogy mi, nők is véleményt nyilváníthassunk és beleszólhassunk a jövőnkbe. Ma, a választás napján üzenjünk Lázárnak és társainak, hogy hol az ő helyük! És hogy hol találják meg a kalács receptjét.
Drahos Nikolett
