Van az a bizonytalan húsz százalék, amelyik eldöntheti a vasárnapi országgyűlési választásokat. Ők azok, akik a március végén készült felmérés során azt válaszolták: nem tudják, kire szavaznának, illetve nem mondják meg, nem válaszolnak.
Rossz jel, hogy az emberek már régóta nem mernek őszinték lenni, mert politikai öngyilkosságnak érzik azt. Még szerencse, hogy titkos a választás.
Foggal-körömmel ragaszkodnak a privilégiumaikhoz
Politikai élősködésre rendezkedett be az ország pozícióban lévő része. Orbán Viktor központosította, és belső körei számára újraosztotta az ország jelentős vagyonát. Az nem kérdés, hogy ők a holdudvarral együtt hova szavaznak, hisz foggal-körömmel ragaszkodnak a privilégiumaikhoz. A Medián március végén készült felmérése szerint „a szavazókorú népesség 40 százalékának, a választani tudó szavazók 50 százalékának” a támogatását a kormánypárt élvezi – írja a HVG március 31-i száma. Az ellenzéki közös listára a szavazókorú népesség 32 százaléka, illetve a választani tudók 40 százaléka voksolna a Meridián felmérése szerint. És van még 3–4 százalékkal a Mi Hazánk, illetve a Kétfarkú Kutya Párt, valamint az a 20 százaléknyi szavazókorú népesség, amelyik nem tudja, nem válaszol. Elképzelhető, hogy rajtuk múlik a választás.
Ám előrejelzések szerint ez a bizonytalan százalék is nagyjából úgy oszlik meg kicsiben, ahogy az ország nagyban: egyharmaduk kormányváltást szeretne, egyharmaduk a kormány maradását, egyharmaduknak pedig fogalma sincs. Ennek alapján a rejtőzködők, illetve a bizonytalanok utolsó pillanatban meghozott döntése sem változtat sokat az erőviszonyokon.
Mi ez, ha nem agymosás?
Egy valami segítene igazán: ha a korábban passzív, még meg nem vett fiatalok elmennének szavazni és a legjobb lelkiismeretük szerint ikszelnének. Nélkülük nehéz lesz legalább 60 egyéni körzetet megnyerni az ellenzéknek. Budapesten ez a felmérések szerint menni fog. Ott 27:45 a kormánypárt-ellenzék szavazataránya, vidéken viszont pont fordított: 43:29, sőt, a községekben 50:26.
Az utóbbi arány is azt mutatja, hogy vidéken, ahol a kormány által befolyásolt közszolgálati média, illetve a kereskedelmi médiumok a hangadók, totálisan manipulálva vannak a választók. Erre szomorú példa, hogy abszurd módon mára éppen pont azokból lettek a legnagyobb orosz-pártiak, akik 30 évvel ezelőtt Orbán Viktorral együtt a leghangosabban kiáltották: Ruszkik, haza! A Fidesz–KDNP szavazóinak 43 százaléka szerint Oroszország jogosan lépett fel, hogy megvédje érdekeit és biztonságát – a már idézett Medián felmérés szerint. Mi ez, ha nem agymosás?
A demokrácia és az autokrácia közötti egyik nagy különbség a politikusok elszámoltathatósága
A közszolgálati médiát hallgató, néző, a kormánypárti megyei lapokat olvasó lakossághoz nem jutnak el az olyan hírek, hogy az elmúlt tíz évben a kormány ellenőrzésére szolgáló intézmények, a demokrácia letéteményesei – az Országgyűlés, Alkotmánybíróság, ügyészség, ombudsman, az Állami Számvevőszék – a kormány által választott, hozzá lojális emberekből állnak.
A hatalomnak nincs ellenőrzése Magyarországon. Márpedig a demokrácia és az autokrácia közötti egyik nagy különbség a politikusok elszámoltathatósága – ahogy a külföldön dolgozó magyar egyetemi tanárok felhívásukban fogalmaznak. „Magyarország nem válhat egy leválthatatlan autokrata által irányított és azt kiszolgáló oligarchákat fenntartó rendszerré. A demokráciában, ha nem jól mennek a dolgok, lecserélik a politikusokat a választók. Szerencsére tehetségesebb és becsületesebb politikusokban a magyarok között nincs hiány, itt az ideje a változásnak. Magyarország jövője a demokrácia kell legyen!” – üzenik a professzorok.
Súlyos probléma a kormányzati korrupció
Hosszan lehetne sorolni az indokokat a változás szükségessége mellett. De talán elegendő csak azt említeni, amit mindenki lát, ha akar: az egészségügyi ellátás lepusztult állapotát, az oktatás és a szabad művészetek, a szabad kultúra iszonyatos alulfinanszírozását. Ugyanakkor az Orbán-kormány nem ad tisztességes fizetést a pedagógusoknak, két kézzel szórja a pénzt határon innen és túl a már amúgy is gazdag nábobok megtámogatására. A már idézett felhívásukban írják a külföldön dolgozó egyetemi tanárok. „Miközben a magyarok háromnegyede az Európai Unió szegénységi küszöbe alatti jövedelemből él, a jelenlegi kormány számos vezető politikusa, azok családja és baráti köre a közszolgálatból és közbeszerzésekből hirtelen és látványosan meggazdagodott, nem ritkán milliárdos nagyságrendben.
Az ügyészség megállapítása szerint az Igazságügyi(!) Minisztérium államtitkára milliós kenőpénzeket fogadott el a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar elnökétől, miközben ugyanez az államtitkár az állampolgárok megfigyelésének engedélyezésével volt megbízva. Ilyen és számos hasonló eset miatt nem meglepő a közelmúltban végzett felmérés adata: a magyarok 69 százaléka súlyos problémának tartja a kormányzati korrupciót.”
Tehát látják a mindent átható korrupciót, ha akarják. Kérdés: elgondolkodnak-e rajta és – Márki-Zay Péter kifejezésével élve – hagyják-e az országot a „történelem sötét oldalára” besorolni. Az ellenzék miniszterelnök-jelöltje szerint „most van esély arra, hogy a történelem jó oldalára kerüljünk”. A választás nagy tétje ez. Őszintén remélhető, hogy érzi ezt mindenki. A legfrissebb felmérés szerint a megkérdezettek 80 százaléka azt mondta, április 3-án elmegy szavazni.
Egy valami segítene igazán: ha a korábban passzív, még meg nem vett fiatalok elmennének szavazni és a legjobb lelkiismeretük szerint ikszelnének.
A képen a március 16-ai Kossuth téri diáktüntetés résztvevői. Fotó: merce.hu
