Olvastam, hogy eső ott esik, ahol párát bocsát ki a föld, mert pl. tó, folyó, láp, nádas, strand vagy erdő van a felhők alatt. A földről felszálló pára lehúzza az esőfelhőket. Azt hiszem, nem véletlen, hogy Veszprémet idén nyáron már végképp elkerülték a nagy esők.
Két hónap alatt mindössze háromszor esett (itt a belvárosban kb. 0,5-1 milliméternyit), s figyeltem a radarokon, hogy északkeleti és délkeleti irányba húztak el a nyugatról érkező felhők minden esetben, mikor esőt jelzett az időkép.hu.
Az a kősivatagosítás, ami a városban lezajlott 3 év alatt (több száz fa, bokor kivágása) talán nem is járhatott mással. Most a Szabadság téren vágták ki a másfél méter magas kis fákat, melyeket a József Attila-szobor kidobása után ültettek, és már kezdték mutatni magukat. Azért vágták ki, hogy beszorítsák az apró térbe az Időkaput, melynek témája és formája is nagy teret kíván. Ez a monumentális homokóra ott volt jó, ahova tervezték, de ott valamiért útban volt. Talán a Rizling fesztiválon eggyel kevesebb borsátrat tudtak felállítani, vagy az elit piac valóságtól elidegenedett megálmodójának nem illett bele a víziójába, ki tudja. Most a város elsivatagosodásának mértékét fogja mérni a homokóránk.
Mert ez a pontja a városnak igen meleg, nyáron 40-50 fokos, hisz az átmenő autóforgalom nagy, és a közeli lámpák miatt gyakran állnak a kocsisorok. Húsz éve a belváros közelében lakom, azóta egyre kevesebb a bokor, a fa és egyre több a térkő. A fesztiválozóknak tetszik, a fesztiválszervezőknek még inkább (annyi sörös, boros, kolbászos autót állíthatnak be a kövezett terekre, amennyit nem szégyellnek, s tudják, a nép mulatni akar, mint aki vesztét érzi, és fogyaszt, nem kicsinyeskedik, mi az az 1000 forintos sör, majd fölvesz személyi hitelt, ha elfogy a pénze). Ám a nyári kánikulában nincs az a kiránduló vagy fesztiválozó, aki napközben a Kossuth utca alsó felére vagy az Erzsébet liget előtti kőparkettre merészkedne. A kövek 50-60 fokra felmelegednek nyáron, párát itt még a színházkert fái se tudnak kibocsátani a portól és hőségtől, támaszaik, a Miklós-szeg hajdani bokrai (volt vagy 60-80) ki lettek vágva, hogy egy nagyszabású támfalat készítsenek a domb körbebástyázására. Ott fenn a dombtetőn egyébként elviselhetetlen a hőség, az ablakunkból látom, hogy 3 percig maradnak ott azok, akik valamiben reménykednek, hogy ott fent látnivaló is akad. Hát nincs: eszelősen kínlódó rózsák vannak, kiégett fű és a már 20 éve látható templomalaprajz.
Eső már nemigen várható nyaranta. Veszprém a nagy divattrendek nyomán pár évtized múlva élhetetlen város lesz az itteni lakosok számára. Azzá tesszük. És akkor majd utódaink kiköltöznek a közeli falvakba. Marad a püspökség, a számtalan kormány- és városi hivatal, az iskolák, a külföldi hallgatók finanszírozta egyetem, az egyre hiányosabb szakembergárdájú állami kórház, és reggelente elözönlik a várost a bejárók, hogy munkájuk vagy dolguk végeztével rohanjanak haza kertet gondozni, szusszanni.
Domján Edit
Vezető képünkön: A Miklós-szeg teteje és a részben kiégett gyep a József Attila utca 3. és 5. előtt. Fotó: a szerző
