A versenyek versenyén Rasovszky Kristóf a dobogó legmagasabb fokára állhatott, napra pontosan 12 évvel Risztov Éva londoni győzelmének évfordulóján. Aranyérem lett a kitartó munka eredménye, a világ tetején a Balaton cápája. Klubtársa Betlehem Dávid bronzérmes!
Az oldalkerítésen lógott be Balatonalmádi „nagy” strandjára anno a tizenéves Kristóf, hogy mire a nyaralók fölkelnek, ő már megússza a magáét. Amikor azután nagybátyja fölfedezte a hajnali keléseket, a polgármesterrel egyeztetve biztosították, hogy edzője csónakon kísérje szorgalmas tanítványát a strand nyitása előtt. A helyszín igazán tetszett, a víz kiváló volt, így otthonra talált a magyar nyílt vízi válogatott csapat Almádiban.
Kristóf a fűzfői uszodában csillogtatta meg tehetségét először. Akkor még csak egy, de kétségtelenül nagyon tehetséges hosszú távokat úszó volt, aki a nyílt vízre vágyott a medencék biztonságából. Nem véletlen, hogy a 2016-os riói olimpián még 1500 gyorson szállt vízbe. Akkor 19 éves volt. Egy év múlva az Európa-kupán öt versenyből már ötöt nyert – a szabadban, sőt egyetlenként három Világkupa-viadalon az összes helyen ő ért elsőként célba. Háromszázhatvanöt nap elteltével igazán beérett a sok munka gyümölcse: Glasgow-ban az Európa-bajnokságon 5 és 25 km-en is övé lett az arany, 10 km-en az ezüstérem. Ott ragadt rá a „balatoni cápa” becenév. Majd következett a világbajnoki arany, négy éve a tokiói olimpián a második hely.
A ritmus úgy kívánta, hogy Párizsban az arany következzék! Rasovszky Kristóf bevetetett mindent, hogy ne érezze, mekkora teher az, hogy most mindenki őt akarja megverni. Szokolai László edző felkészítette őt és klubtársát, Betlehem Dávidot is az összes nehézségre. A Dunán 800 méteres pályákkal modellezte a Szajnát. Nemcsak a fordulókat. A százhalombattai parton a szennyezést is megtapasztalhatták, nagyjából tudták, mi vár majd rájuk Párizs kultikus vizében.
A két veszprémi úszó tartotta magát a taktikai tervekhez, végig bírták a hatalmas iramot, aminek eredményeként mindketten a dobogón állhattak. Kristóf első, Dávid harmadik lett, hatalmas örömet hozva Veszprémnek. Kristóf esetében persze a balatonfűzfőieknek is. Nemcsak a kezdeti uszodai szárnypróbálgatások miatt, hanem nagyszülei dicsőségére is, akik ma már nem élnek, de a település tiszteletben álló polgárai voltak. Csakúgy, mint szülei Királyszentistvánban, ahol most nagy az öröm. No és persze a balatonalmádiak büszkeségét se felejtsük ki a sorból.
A krónikás beéri egy integetéssel. Anno reggelenként csónakból csodálta a szorgalmas, kitartó ifjú gyönyörű úszótechnikáját. Sporttársi integetéssel ismeretlenül üdvözölték egymást, hozzátartoztak a hajnali Balatonhoz. Ha nem is látszik, az integetés iránya Párizs…
Fotó: Czeglédi Zsolt/MTI/MTVA