Sokan megkérdezték, hogy miért nem találkoztak velem és a nevemmel az I. Veszprémi Kézilabdázás Napján? A válasz rövid: ott voltam, de ezúttal a háttérben segítettem. Én kértem így. Most viszont elmondom ennek az egésznek a történetét.
Ugyanis több fogaskerék is kapaszkodik egymásba annak kapcsán, hogy a városban sor került a sportág különleges ünnepére is.
A sors akarta így
Idén hatvan éve annak, hogy megismertem a Veszprémi Vasas női kézilabdacsapatának játékosait. Még gyerekként, sok ezer szurkolóval együtt, 1970-ben megünnepelhettük a BVTC néven játszó csapat első bajnoki címét a Kádár utcai pályán.
Hat évvel később – éppen ötven éve – újságíró-gyakornokként, a megyei napilap szerkesztőségében kezdtem a szakmát, ami a hivatásommá vált. Egy évvel később, 1977-ben megalakult a Veszprémi Építők. A sors adta, hogy ott lehettem az első labdapattintástól mostanáig.
Ezek az élmények jelentették az alapot, az indíttatást, a motivációt, hogy a kézilabdasport életem elválaszthatatlan részévé vált, ami a mai napig tart. A Veszprém Televízióban eltöltött 37 év új távlatokat és lehetőségeket adott, hogy a kapcsolatom még jobban kiteljesedjen a közben nemzetközi szintre emelkedett, a kézilabdázásban résztvevő klubvezetőkkel, csapatokkal, szakemberekkel, játékosokkal.
Értékek az archívumban
Csendben figyeltem őket, és hihetetlenül sokat tanultam tőlük. Fantasztikus karaktereket, egyéniségeket ismerhettem meg. Még az ellenfeleknél is. Riportok, interjúk, stúdióbeszélgetések, írások százai vittek egyre beljebb a versenysportolók lelkivilágának megismerésében. Közben a kézilabdát kedvelő városi cégek támogatásával és a televíziós kollégákkal az országban az elsők között megteremtettük a hazai és vidéki mérkőzések közvetítésének technikai és anyagi feltételeit. Néhányat külföldről is meghoztunk. Az VTV polcai mintegy 800 találkozót őriznek az archívumban, ami felbecsülhetetlen érték. Ott van köztük az első nagy nemzetközi siker is, amelynek a dátuma lett az első Veszprémi Kézilabdázás Napja. Május 17.
Menet közben elkészült a női sikercsapatokról a Nagy találkozás című kétrészes film. A hetvenes bajnokcsapatot a harmincéves évfordulón hívtam össze. Az 1983‑as Magyar Kupagyőztes – amelyet szintén őriz a digitális rendszer – hölgykoszorú tagjai 40 év után találkoztak. Az Aranykezűek és az Ünnep című filmek az Építők korszakos sikereit gyűjtötte csokorba. Ezeket vetítették a tegnapi rendezvényen. Megszületett kilenc, kézilabdáról szóló könyv is erről az időszakról. Főleg karriertörténetek.
Hajnal Csaba hatása
Nagyon sok nevet kellene itt most megemlíteni, akik a kezdetektől segítettek, bátorítottak, majd partnerként tekintettek rám. Akár az öltözőjükbe is beléphettem, mert a bizalmukba fogadtak. Együtt ünnepelve vagy bánkódva velük. Egy név viszont kihagyhatatlan ebből az írásból, Hajnal Csabáé. Ő volt az, aki 39 évig építette az Építőket. Majd méltatlanul elküldték a klubtól. Aki majd húsz év közös munka – és több veszekedés – után 1997-ben felkért a klub sajtóreferensének, amit 19 évig gyakorolhattam az egyesületnél. Aztán Kálomista Gábor vezérigazgató kirúgatott, mert le mertem írni, hogy nagyon közel hozta a klubhoz a politikát. És azóta is itt tartunk…
Értéktárak és emléktábla
Közeledve a nyugdíjhoz úgy éreztem, valamit szeretnék visszaadni abból, amit a kézilabdázástól kaptam. Először kezdeményeztem a város szakmai grémiumánál, hogy a veszprémi kézilabdázás kerüljön a veszprémi Települési Értéktárba. A bizottság előtt megvédtem az ajánlásom. Elfogadták, megszavazták. Amikor megtörtént a felvétel, a Veszprém Megyei Értéktárba is bekerült. Utána közadakozásból megszerveztem a Kádár utcai pályánál, a sportág bölcsőjénél az emléktábla kihelyezését. Megírtam a közgyűlésnek a napirendi pontot is, amit Adamecz Zoltán képviselő, civil ügyekért felelős tanácsnok a közgyűlés elé vitt és a testület egyhangúlag megszavazott. Végigvitte a politikai közeg labirintusán a kezdeményezést. Az emléktábla avatásán Keller Lajos, az Építők első bajnokcsapatának kapitánya felvetette, hogy legyen Veszprémi Kézilabdázás Napja.
Egy közös megbeszélés után Adamecz Zoltántól érkezett a felkérés: javasoljam, hogy melyik nap legyen ez, milyen indokkal és milyen tartalommal, az európai sportrégió projektbe is beépítve. Ezt a napirendi pontot is megírtam. Sportot kedvelő képviselők, Kavalecz Gábor, Török Krisztián és persze Adamecz Zoltán voltak a támogató javaslattevők. Ez szintén a közgyűlés elé került, és megszavazta a képviselő-testület. A sokrétű, színes, gazdag programban javaslataim közül elfogadták, hogy kapjanak meghívást a sportág alapjait lerakó klubvezetők, edzők, játékosok. Sikerült elérni, meghívni az Építők legelső edzőjét, Ungvári Attilát, aki 49 éve kezdte ott a szakmai munkát. A KEK-győztes csapat tagjait és a BVTC bajnok-, valamint kupagyőztes hölgyeit is.
Volt filmvetítés a fentebb már említett alkotásokból, hétméteres dobás és pódiumbeszélgetések az egykori, legendás férfi és női játékosokkal. Mindegyik programjavaslat megvalósult, kiegészülve egyéb, más kézilabdás játékokkal, például diáktornával. Amit Király Ferenc főszervező Gulyás Péter, Varga Róbert és Adamecz Zoltán segítségével foglaltatott keretbe.
Érdekes időbeli egybeesés. A Veszprémi Szemle főszerkesztőjének, dr. Karlinszky Balázsnak a felkérésére írtam egy összegző tanulmányt is a veszprémi kézilabdázásról, amely talán a júniusi számban jelenik meg. Ezek így, együtt kerültek a veszprémi sporttörténelem könyvébe. Fundamentum a jövőre ötvenéves Építők megünneplésére. Esetleg a II. Veszprémi Kézilabdázás Napjával összekötve.
Talán sikerült egy keveset visszaadnom abból, amit a kézilabdától és a főszereplőitől kaptam…
A vezető képen Hajnal Csaba és Éles József. Fotók: Porga Gyula polgármester Facebook-oldala
