A vérfarkasokról sokan hallottak, a vérszivattyú kifejezést legfeljebb azok ismerik, akik alaposan fölkészültek a történelem érettségire. Világszerte vérszivattyúhoz hasonlítják az aktuális orosz és ukrán taktikát, utalva az I. világháború legvéresebb csatáinak egyikére.
A csaknem tíz hónapig tartó verduni csatában 300 ezer ember esett el, egymillió volt az eltűntek és sebesültek száma, miközben a szemben állók egy tapodtat sem haladtak.
A tragédia színhelye évszázad múltán is életveszélyes.
Száz évvel a csaták után még mindig használhatatlan Verdun környékének jó része. A talajban az egészségügyi határérték tízezerszeresét is meghaladja az arzén és a nehézfémek mennyisége. Emellett fel nem robbant lövedékek is rejtőznek a földfelszín alatt. 1916. február 21-én, a csata első napján tíz óra alatt egymillió lövedék zúdult a német tüzérség fegyvereiből az összevont francia védőkre. A hadijelentések alapján egy négyzetméterre hat becsapódás jutott. Az első világháború leghosszabb, kilenc hónapon, három héten és hat napon át tartó ütközete, a verduni vérszivattyú néven vonult a történelembe.
A rombolás akkora volt, hogy a világháború végén a falvak lakói nem térhettek vissza. A területet megvásárolta a francia állam. Évtizedek óta folyik a tisztítása. Nemcsak a talaj szennyezett, a környék erdőiben az elejtett vadak húsa sem fogyasztható, azok ólomtartalma életveszélyes. A környékén nem nőnek sem bokrok, sem fák. Az emberiséget folyamatosan figyelmezteti, hogy ide vezet az esztelen hatalomvágy.
Csak nincs, aki odafigyeljen.
Anno a nagy világégés idején a német tábornokok a verduni erődök elfoglalásával a francia hadsereget akarták kivéreztetni. Párizst a franciák nem engedhették német kézre kerülni már csak nemzeti büszkeségből sem. Mindent bevetettek a védelme érdekében csakúgy, mint a németek. A németek lángszórókat használtak a lövészárkokban harcolók franciák ellen. Először alkalmaztak harcigázt, az idegméreg foszgént.
Harcosok egy Bahmut melletti lövészárokban. Fotó: Jevhen Maloletka/MTI
Úgy tűnik, egyelőre sem az ukránok, sem az oroszok nem rendelkeznek a másik legyőzéséhez elegendő fegyverrel. A világ azt reméli, hogy Bahmut talán nem lesz egy újabb vérszivattyú színhelye.
Száz év háborús következményei ma is szemmel láthatók. Lehetne a béke a megoldás, ha nem diktátumként élnének vele. Ezzel a veszéllyel nem számolni naivitás.
Sosem lesz vége?
A vezető képen a verduni front. Fotó forrása: BBC History Magazine
