A ritka betegségek világnapja, február 28-a jó alkalom arra, hogy felhívjuk a figyelmet egy ritka betegség, az idiopathiás tüdőfibrózis (IPF) felismerésének nehézségeire és egyben a korai diagnózis fontosságára.
A ritka betegségek (amelyek előfordulása kevesebb mint egy, 2000 lakosra vetítve) gyakori velejárója a felismerés nehézsége, hiszen éppen a ritkaságuk miatt lényegesen kisebb a szakemberek körében felhalmozott tapasztalat, mint az elterjedtebb betegségek esetében.
Sok a nem diagnosztizált beteg
Az IPF megközelítőleg 3 millió embert érint a világon, Magyarországon ez a szám 500 és 1000 közé tehető. A becsült hazai betegszám azért mozog ilyen tág határok között, mert a nemzetközi adatokból visszafejtve kalkulálják a szakemberek (az előfordulást vetítve a lakosság számára), tehát sajnos nem az orvosi ellátásba került betegek összesítéséből adódik. Az így valószínűsített betegszám és a kezelt IPF-es betegek száma közti különbség arra utal, hogy sok beteg nincs tisztában a betegségével és nem került be a betegellátás rendszerébe.
Nehézlégzés, oxigénhiány
Az IPF egy súlyos és gyógyíthatatlan betegség, de a korai diagnózis és a megfelelő terápia alkalmazása sokat segíthet a betegek életminőségén és életkilátásain. A betegség oka nem ismert (erre utal az idiopathiás kifejezés), a fibrózis pedig a kötőszövet átépülését jelenti, amely során a tüdőben rugalmatlan hegszövet alakul ki.
– A tüdő kóros regenerációs zavaráról van szó: az IPF-es beteg tüdejében fokozott tüdőhegesedéssel járó folyamatot váltanak ki a kisebb, egészséges embernél semmilyen betegséget nem okozó behatások is – magyarázza dr. Bohács Anikó tüdőgyógyász, egyetemi docens. – A hegesedés következtében csökken a tüdő oxigénfelvevő képessége, nehézlégzés alakul ki, és nehezebbé válik a szervezet oxigénnel történő ellátása. Az IPF-es betegnél kialakul a levegő után kapkodás, a fáradtság, a rossz közérzet, és az érintett folyamatosan veszít a súlyából.
A pontos diagnózishoz több szakember együttműködése szükséges
A betegség jellemzően az idősebbeknél, 60 év felett fordul elő. A betegek életminősége szempontjából igen nagy jelentősége van annak, hogy mikor ismerik fel a betegséget, mert a korai felismerés és a megfelelő terápia alkalmazása javíthatja a betegek életkilátását. Jóllehet számos tünet utalhat az IPF jelenlétére, ezek könnyen összekeverhetők más betegségek tüneteivel, és az egyértelmű diagnózist csak az erre felkészült központokban (jelenleg 12, az IPF-betegek kezelésére kijelölt intézmény van Magyarországon) tudják megállapítani.
Ám az IPF-re utaló, azt valószínűsítő jeleket a beteg és a háziorvos is felismerheti. A hosszan elhúzódó, legalább 3 hónapja tartó, száraz köhögés már korai fázisban is figyelmeztethető lehet, különösen akkor, ha nem áll fertőzés a háttérben. A nehézlégzés, a rendszeres légszomj is olyan tünetek, amelyeknél már orvoshoz kell fordulni. Ha felmerül az IPF gyanúja, további vizsgálatok szükségesek: fonendoszkópos vizsgálat, amellyel felismerhető az IPF-es légzés jellegzetes, a tépőzárra emlékeztető hangja, valamint a légzésfunkciós vizsgálat. Ha a tüdőgyógyász szerint ezek a vizsgálatok nem adnak egyértelmű diagnózist, akkor újabb vizsgálatokkal kell megerősíteni az IPF valószínűségét, amelyekre a már említett centrumok valamelyikébe utalják a beteget.
Az IPF nem minden betegnél egyforma: vannak esetek, amikor a nagy felbontású komputertomográfia (HRCT) egyértelmű képet ad az IPF-ről, de sokszor szövetmintát is kell venni a pontos diagnózishoz.
– A Semmelweis Egyetemen működik egy team, amely radiológusokból, tüdőgyógyászokból, onkológusból, klinikai immunológusból, illetve patológusból áll – mondja dr. Bohács Anikó. – Egy együttes konzultáción bemutatjuk a beteg vizsgálati anyagát, tüneteit, jellegzetes légzésfunkciós eltéréseit, megtekintjük a HRCT képeit, és közösen hozzuk meg a döntést, hogy megfelel-e az IPF-kritériumainak, vagy valamilyen más típusú tüdőfibrózissal állunk szemben.
Pontos diagnózis után megfelelő kezelés
A korai és pontos diagnózis különösen fontos tehát az IPF esetében, mint ahogy az is, hogy a beteg hozzájusson a célzott kezeléshez. Antifibrotikus terápiák, oxigénkezelés, köhögéscsillapítók és légzésjavító gyakorlatok segíthetik a beteget életminőségének és életkilátásának javításában. A kezelés hatékonyságához elengedhetetlen a beteg és az orvos rendszeres kapcsolata is, amely során az orvos folyamatosan instrukciókkal látja el a beteget az életmódra, a gyógyszeres kezelésre, az elvégzendő gyakorlatokra vonatkozóan.
A ritka betegségek szerencsére egyre nagyobb figyelmet kapnak, és nemzetközi szinten is egyre intenzívebb az információk áramlása szakemberek, betegszervezetek között.
Forrás: Action Heller Consulting
