Kásler Miklós EMMI-miniszter azt ígérte, június 15-étől visszaáll a normál egészségügyi ellátás. Egy hét múlva ennél árnyaltabban fogalmazott, miszerint ez a „legoptimálisabb viszonyok között várhatóan körülbelül két hónap, de inkább annál valamivel hosszabb-rövidebb idővel több” lesz. Saját tapasztalataim és az országos média hírei ez utóbbit igazolják.
Ideje, hogy véget érjen a rendkívüli állapot! – gondoltam június 12-én késő este, amikor a lázas, akut hasi panaszokkal kínlódó hozzátartozómmal a veszprémi kórház sürgősségi ügyeletére érkeztem. Legalább ötven ember, kicsik, nagyok, öregek, hasfájósak, lázasak, törött lábúak, mentő által behozottak, kísérők, éjszakai pihenőre bevackoló hajléktalanok. Nyomasztó félhomály és erős huzat, hogy legalább egy kis levegő legyen. Várakozás órákon át, előbb az osztályozás utáni vizsgálatra, aztán a hozzátartozóra, akiről nem lehetett tudni, hogy hazavihető-e, esetleg bent tartják, vagy már a műtőasztalon fekszik. Tudom, aznap még a megye más kórházai, például a kiürített ajkai intézmény helyett is Veszprémben látták el a betegeket. Tudom, hogy sokan egész héten „cipelték” a bajukat – majd csak lesz valahogy alapon, hiszen a háziorvosok se voltak könnyen elérhetők –, aztán pénteken este beijedtek, mi lesz, ha a hétvégén rosszabbodik az állapotuk. Egészségügyben dolgozóktól gyakran hallom, hogy a betegek erre békeidőben is hajlamosak, mert nem akarnak/tudnak kimaradni a munkahelyükről, vagy így próbálják elkerülni a háziorvos-beutaló-szakrendelő-labor kilátástalanul hosszú tortúráját. De ha negyed annyian lettek volna, a megyei kórházhoz akkor is méltatlan a hely és az ott uralkodó állapotok a sürgősségi betegek fogadására.
Június 18-án elballagtam a háziorvosunkhoz abban a naiv hitben, hogy immár működik a normál egészségügyi ellátás. Hát nem. Csukott ajtó előtt várakoztak a betegek, akik telefonon egyeztetett időpontra érkeztek. Nekem ilyenem nem volt, köszönet, hogy egy „lyukba” mégis befértem, miután elfogytak az előttem és utánam sorakozók. A laborbeutalóval másnap időpontot szerettem volna kérni a rendelőintézetben valamikor július elejére (az antibiotikum kúra addigra ér véget), de a vonal végén a hölgy nemes egyszerűséggel közölte, hogy nem tud időpontot adni, mert fogalmuk sincs, mi lesz két hét múlva.
Értem én, hogy – a miniszter szavaival élve – a viszonyok nem a legoptimálisabbak, na de akkor is! Ez itt egy megyeszékhely! Szerencsére semmiféle halasztható műtétre nem várunk, mert aki igen, annak a Kásler által jósolt két hónap is bizonytalan – elmaradt vizsgálatok, műtétek sokaságát kellene most a megtépázott egészségügynek behoznia. Az egyik országos lap információi szerint jelenleg több mint 28 ezer páciens vár valamilyen beavatkozásra Magyarországon.
A nyilvánosan hozzáférhető országos várólista szerint a Csolnoky Ferenc Kórházban például szürkehályog műtétre 303 beteg van előjegyezve, az átlagos várakozási idő 206 nap. Legutóbb november 11-ére adtak időpontot (143 nap), de az elmúlt fél év átlagát tekintve a műtétekre hamarabb, 62 napon belül sor került. Térdprotézis műtétre 142-en állnak sorba, 319 nap az átlagos várakozási idő. A legutóbbi tervezett időpont ennél szerencsére rövidebb (december 3. – 165 nap), az elmúlt fél év átlaga pedig csupán 50 nap volt.
