Sok művésszel, főleg amatőr művésszel dolgozom. Fedje titok létem, nem az a lényeg, sokkal inkább ők, a magukra talált emberek, kik az élet súlyát, gondját némiképp hátrahagyva, család, gyerek, otthonteremtés, megélhetés köreit leróva, annak gyümölcsét – ki kosárral, ki szemenként – élvezve, mára már annak élhet, ami mindig is ott lapult a gondolatai legmélyén: a hobbijának.
Mérnökök, orvosok, vállalkozók, beosztottak voltak a nagybetűs életben, tanulták, valahol talán a múltban tanították is nekik az alkotás örömét, amit jól elástak gondolataikban, s előhívták, mikor itt volt az idő. Az ő alkotásaik profitmentesek, örömből, élményből fakadóak, jelenlétük, társaságuk energiát és erőt adó. Egyszerűen jó köztük lenni!
B. Tóth Évát is így, ilyen kiállítások alkalmával ismertem meg, több pogácsás megnyitón örültünk ismeretlenül is ismerősként egymásnak. Mert itt örülnek, ha ott vagy, ha megtiszteled őket érdeklődéseddel, jelenléteddel. Megtisztelt ő is a jelenlétével az általam szervezett megnyitókon, majd pedig kiállítást szerveztünk neki.
Nyár volt és még nyarabb lett tőle kis házunkban, képei és ruhái által beköltözött a derű és az optimizmus, pedig avatatlan szem s lélek számára „csak” képek voltak a falon, és lányok, asszonyok lejtettek Éva tervezte, kivitelezte furcsa díszes ruhákban a betonon.
Nekem ezek a gondolatok jutottak eszembe arról a hírről, hogy B. Tóth Évának Lélekfodrok címmel február 2-án 17 órakor az Eötvös Károly Megyei Könyvtárban kiállítása nyílik. A kiállítást megnyitja Gebora István művészeti menedzser, közreműködik Hajdan Vali előadóművész. Azt hiszem, a plakáton festőtanoncként feltüntetett vendégművész az előzőek fényében teljesen helyénvalóvá válik. Szabó Gergő, Éva hétéves, Veszprémben élő unokája karácsonyra festéket és ecsetet kért, és a nagyi a szép munkáért bemutatkozást ígért a kiállítások világában. Az ígéret teljesül, s hogy közönségük is legyen, az önökön múlik – és egy kicsit rajtam is, ha jól s jót írtam.
Cris
