Jött az az irdatlan nagy vihar a hét elején. Apokaliptikus látvány volt ahogyan érkezett, százával készültek az égi fotók. A Somlói Borok Boltja közösségi oldalára szinte elsőként került föl ez az elképesztő felhő-ufó és órák alatt végigszáguldott a világhálón. Még egy görög időjárás-csoportban is megjelent, csak épp másvalaki szerzői nevével, helyszínként pedig Kőszeget tüntetve fel.
Cartwright Éva, a felvétel igazi készítője jelezte nekik a tévedést, az oldalról el is távolították a képet hamarosan és elnézést kértek a hibáért így: „This guy sent to us and said he was his own. Sorry for this mistake.” Vagyis a képet úgy küldte be valaki más, mintha a sajátja lenne. Valaki, aki úgy gondolja, hogy amit a neten talál, az mindenkié, így nyilván az övé is. Nincs egyedül.
Amióta létezik a Zuckerberg-univerzum, az emberiségen elhatalmasodott valami csillapíthatatlan kommunikációs késztetés. Nem csak mondanivalóban, képileg is. És vannak, akik naiv jóhiszeműséggel nyúlják le a másét forrásmegjelölés nélkül, többnyire a mondandójuk illusztrálásra, de csak az ismerőseik körében terjesztve. Ami a somlói felhő-ufóval történt, az viszont már a lenyúlás minősített esete, egyszerűen szólva lopás.
Mint ahogyan lopás az is, ha valakinek a felvételeit üzleti céllal használják fel a szerző hozzájárulása és megnevezése nélkül, amint erre ezer példa van. Az eredeti fotós személyét persze nem mindig lehet kideríteni, de olyankor legalább a forrást kellene feltüntetni, ahonnan a képet „kölcsönveszik”. Vannak próbálkozások, de a rendszer jellegéből adódóan lehetetlen kontrollálni a felhasználói visszaéléseket. Pedig csak egy erkölcsi szabályt kellene betartani és máris nem lenne probléma: ami a másé, az nem az enyém. Pont. De hiába, sokfélék vagyunk és sokan sokféle szélhámosságra képesek.
