A zord idő miatt csak a legkíváncsibb veszprémiek jöttek el a Szent Imre térre, az Ünnepi Könyvhét nyitónapjára, pedig a szervezők, Kilián László, a Művészetek Háza igazgatóhelyettese és munkatársai jó könyvekkel, tartalmas beszélgetésekkel készültek a könyv ünnepére.
Brányi Mária alpolgármester köszöntője után Sebő Ferenc, a Nemzet Művésze, Kossuth-díjas énekes, gitáros, népzenekutató, a táncházmozgalom egyik elindítója, a Sebő Együttes vezetője nyitotta meg a rendezvényt.
– Az emberi érzelmek bármely korban keletkezett artikulációi, művészi megformálásai az írásbeliség jóvoltából időtlenséghez jutnak – mondta. – A régen keletkezett szövegek, hisz oly sokat sajnos nem változunk, ma is tudnak szólni hozzánk. A dalok, versek képei, felfokozott rezgéshullámai még dallam nélkül is megmozgatják mai érzelmeinket. Nagy segítség ez a készen kapott élménytár, hála az írásbeliségnek, hála a szájhagyománynak. Meghosszabbítja rövidre szabott életünk tartalmát. Nem csoda hát, ha a költők szívesen kalandoznak a múlt leírt szövegei közt éppúgy, mint a szóbeli hagyományok erdejében, erőt merítenek belőle, és játékos felidézésükkel új ötletekhez, új energiákhoz jutnak. A régiek jelenbe átsugárzó, letisztult hangja megtalálja az utat lelkeinkhez. Mint az a bizonyos “igaz hang”, amelynek hieroglif-jelével az ó-egyiptomiak felszerelték halottaik nevét, mikor a túlvilági utazásra küldték őket. Életük sötétebb oldala ekkor már lefoszlott róluk, csak a legértékesebb örökségüket tartották említésre és továbbéltetésre méltónak. Ez volt a maá heru, az “igaz hang”. Nekünk, olvasó lelkeknek szerencsére minden korban akadnak olyan költőink, íróink, akik felerősítik magukban és írásaikban ezt az időtlenségből átsugárzó hangot, és vezetőnkül ajánlkozva segítenek, hogy ne csak meghalljuk, hanem magunk is “igaz hanggá” váljunk, és annak továbbsugárzói legyünk.
(A galéria bármelyik képre kattintva kinyílik.)
Az alkalmi színpadon aztán több beszélgetés is zajlott: Kőrössi P. József író, a Noran Libro kiadó vezetője Horváth Péterrel, a Getno című regény szerzőjével és Tóth Zoltán közigazgatási szakemberrel, a Civil a konyhában írójával, Czinki Ferenc író, irodalomszervező pedig Spiró György íróval és Kéri Piroskával, a Szépírók Társasága alelnökével beszélgetett.
Kéri Piroska, az 1997-ben alakult, ma 150 tagot számláló Szépírók Társaságáról elmondta, hogy ugyanazt csinálják, mint eddig, csak pénz nélkül. Az olvasók úgy ismerik meg az írókat, ha találkoznak velük, márpedig sem a könyvtáraknak, sem a művelődési házaknak, sem az iskoláknak nincs pénzük arra, hogy az íróknak honoráriumot fizessenek egy-egy író-olvasó találkozó kapcsán.
– Az önsegélyezés is feladatunk – tette hozzá. – Sok tagunk sanyarú körülmények között él és dolgozik. Oda kell rájuk figyelnünk.
Spiró Györgyöt legfrissebb, Kőbéka című regényéről (ajánljuk mindenkinek elolvasásra ezt a “mesélyt”) kérdezte Czinki Ferenc, annak is arról az ötven oldaláról, amely 1945 és 1948 között játszódik. Az író arról beszélt, hogy könyvének ez a része Lipótmezőről szól, amelynek az archívuma elérhetetlen, miközben múltunk egy jelentős részét tudnák feldolgozni belőle kutatók és írók.
– Elvileg a konszolidáció időszaka volt az 1945 és 1948 közötti három év, valójában káosz volt – tette hozzá. – Általában a békék sem olyan jók Magyarországon, mint kellene.
A Szent Imre téren fellépett Veszprém Város Vegyeskara Erdélyi Ágnes vezetésével és a Snétberger Zenei Tehetség Központ egyik felfedezettje, Palásti Máté gitárművész muzsikált zseniálisan.
Hat óra közeledtével Kilián László pár percre a színpadra invitálta Iancu Laura írót, akivel később a Dubniczay-palotában folytatták a beszélgetést. Iancu Laurának most jelent meg második novelláskötete Gerlice címmel, ami annyira friss, hogy sajnos még nem jutott el a veszprémi könyvhétre.
Az Ünnepi Könyvhét folytatódik – remélhetőleg szebb időben. A programokról itt írtunk bővebben.
