Meghalt dr. Horváth György, a Veszprém Megyei Bíróság elnöke Szent Miklós előestéjén, kihez hasonlóan kedves és nagylelkű személyiség volt horvátgyuri.
Horvátgyuri – így nevezték Veszprém szerte azt a jogászt, aki 18 évig állt a Veszprém Megyei Bíróság élén, s akit négy alkalommal választottak bírótársai és felettesei elnökké. Ha hivatalos ügyekben képviselte a várost, a megyét vagy az ország jogásztársadalmát külföldön, akkor hallgatott ugyan az elnök úr megszólításra, de a horvátgyurit legalább akkora tisztelettel és elismeréssel ejtették a veszprémi utcákon vagy a színházban.
Szeretet és kedvesség áradt lényéből – talán mert késői gyermek volt. Katonatiszt édesapja persze hogy örült négy lányának, de amikor végre fia született, ráadásul mintegy a sors kárpótlásaként azonnal kettő is, végtelenül boldog volt.
A lányok is kényeztették a két kicsit, Balázs és Gyuri ficánkoltak a család figyelmében. Balatonalmádiban nőttek fel, a víz, a szél volt játszótársuk. A füredi érettségit követően osztályidegen leszármazottként Gyurit nem vették föl arab szakra, Balázst sem jogásznak. Egy évig a Nitrokémiánál trógeroltak, de az egyik legtanulságosabb iskolaként emlegették azt az időszakot. Gyuri ezután Szegeden, Balázs Pesten diplomázott. Gyuri fejében meg sem fordult, hogy a jogi pályán más is lehetne mint bíró, Balázs ügyvédnek állt.
A bíróságon soha nem álltak egymással szemben, Gyuri polgári ügyeket tárgyalt, Balázs büntetőket. Kettőjük vetélkedése mégis legendás volt, együttlétük minden percében ugratták egymást. Ki tud hosszabban Vergiliust idézni, vagy ki emlékszik, milyen darabokat játszott a Petőfi Színház 1968-ban. Még abban is versengtek, melyiküknek születik előbb fia. A bölcs természet igazságosnak bizonyult, mindketten 2-2 lányt neveltek.
Gyuri büszke volt Balázs politikai karrierjére, ő a szakmájában jutott a csúcsra, az Országos Bírói Tanács tagjaként a szakvizsgák felügyelete tartozott hozzá. Elméleti tudásáért sokan tisztelték, mint ahogy azért is, hogy nyugodt érveléssel védte igazát mindenkivel szemben, legyen az akár miniszterelnök. Például 2009-ben etikai eljárást kért maga ellen, amiért az akkor ellenzékinek tekintett Magyar Hírlapnak nyilatkozott. Azt állította, nem politikai, hanem alkotmányossági kérdésben fejtette ki véleményét. Nem tartotta helyénvalónak a kormányfő arra irányuló felhívását, hogy az állami szervek – cégek és hivatalok – ne fizessenek elő ellenzéki napilapra, mert az támadás a sajtószabadság ellen. Általános törvényi szabály, hogy a bíró nem politizálhat, ám a politika felett áll az alkotmányosság, márpedig a sajtószabadság alkotmányos jog, vagyis az alkotmányos jogokról való szólást ne keverjék a politikával. Természetesen nem marasztalták el.
Ikertestvére halálát nem tudta kiheverni. Eltűnt a mosolygós, csibészes szempár. Mostantól Veszprém utcái üresek a Horváth fiúk nélkül.
