Egy különleges kiállításon, a középkori épületek ölelte Dubniczay-palotában ragyognak a gyönyörű textilek és ékszerek, kortárs textilművészek és ötvösök alkotásai.
Tagadhatatlan, egyelőre kevesek engedhetik meg maguknak, hogy lakásukat kortárs textilesek anyagaival rendezzék be. Többnyire nagy áruházak tucattermékei közül választunk, azokat igyekszünk a mi ízlésünkre formálni. A Művészetek Háza Veszprém négy hónapig várja látogatóit, hogy a mai magyar textilművészek munkáival ismerkedhessenek. A kiállítást megnyitó German Kinga szívügye a kortárs művészet és a lehetséges befogadók összekapcsolása. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem docense az elméleti oktatás mellett olyan kiállításprojektekben vesz részt, ahol az elveket a gyakorlatba ültetik át.
A megnyitón azt tanácsolta, lépjünk közelebb a művekhez. A falakon, egymástól egyenlő távolságra függenek a többé-kevésbé azonos méretű anyagok. Főleg szövött vagy nyomott textilek, de csak közelről látható igazán, milyen struktúrájuk, alapanyaguk, színeik vannak az egyes kiállított elemeknek. Közös pont, hogy mindegyik alkotás igényli a megfigyelést közelről, miközben a nagyobb, geometrikus formákból építkező textilek „képként”, messzebbről már-már festményként hatnak.
Azt kérte, olvassuk el a falon lévő műtárgyszövegeket, mert sokat segítenek a befogadási folyamatban. Ezek tanulmányozása kapcsán jövünk rá, hogy az egyformáknak tűnő falszövetek más-más indíttatásból születtek más-más funkcióval. Vannak úgynevezett alkalmazott textilek és olyanok, amelyek eleve műtárgyként készültek, szimbólumként, érzéki anyagként – a már említett képolvasatban. Figyelmeztetett, ne feledjük: a kortárs textilművészetben a funkció-nem funkció kérdése nem egyenlő az értékesebb-értéktelenebb fogalmakkal.
A kortárs ékszerművészek közelebb állnak a közönséghez. Már van galériájuk, rendszeresen megjelennek nemzetközi kiállításokon, sőt, „éjszakát” is szerveztek maguknak. Áprilisban a Művészetek Háza Veszprém is bekapcsolódik az „ékszerek éjszakája” rendezvénysorozatba. A Dubniczay-palotában bemutatott ékszerek különös anyagfelhasználásukkal, izgalmas formavilágukkal klasszikus alapdaraboknak számítanak, amennyiben a bross, a gyűrű, a karkötő, a fülbevaló, a nyakék annak számít. Munkáik első pillantásra jobban megmozgatják a nézők fantáziáját, de a kiállítás kurátora épp a befogadók kíváncsiságára épített, miszerint a két művészeti megnyilatkozás egy térben erősítheti egymást.
A kiállítás beharangozóját itt olvashatják.
Fotók: Nagy Lajos
