11, 50, 198. Szabad a gazda? Ennyi éve alakult meg a Magyar Tudományos Akadémia, fél évszázada a veszprémi bizottsága, 11 éve a Magyar Művészeti Akadémia, a napokban pedig annak területi csoportja. A várbeli székházat mostantól együtt használják. Reméljük, esetükben a közmondás nem lesz igaz, az akadémiák egymás közt jól meglesznek.
Akadémiákban gazdag ország vagyunk, ez kétségtelen. Ha csak a tudós és a művészeti társaságokat nézzük, azokból is van három, és ha hozzájuk vesszük a különböző sportakadémiákat, talán még világelsők is vagyunk. Anno, az alapítás környéki évtizedekben több volt az irodalmár a tudományos akadémia tagjai közt, mint a tudós.
Arany János költőként még a főtitkárságig is vitte, éveken keresztül állt a társaság élén. 1949-ben azonban kiebrudalták a művészeket a tudomány csarnokából, ahová legközelebb 1992-ben léphettek be, amikor megalakult a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia – szigorúan az MTA keretein belül. Aztán jöttek a magukat konzervatívnak hirdetők, akik úgy vélték, méltatlanul nem férnek az akadémikusi ranghoz, ezért alapítottak maguknak egyet Magyar megkülönböztető névvel. A művészeti és az akadémia maradt. A kormány gyorsan és alaposan kistafírungozta őket. Kaptak székházat, milliárdos állami támogatást a működésre.
Jól megfértek egymás mellett…
… ami nem csoda, Széchenyi és a magyar nem álltak egymásól távol a történelem során. Az akadémiák látszólag jól megvoltak, bár nem mondhatnánk, hogy gyakran szerveztek közös rendezvényt. Így aztán a polgárok is választottak közöttük, leginkább világnézet alapján. A tisztázó vitákat egyik fél sem kezdeményezte, az érdeklődők pedig az országos adok-kapok közepette nem vágytak elméleti összecsapások hallgatására mondjuk a művészetek társadalmi szerepéről.
A nem társadalmi szervezet legfontosabb célja volt, hogy mindent megtegyen a magyar művészeti élet értékeinek megbecsüléséért és a köztestületi elismertetésért. És akkor jött a zseniális ötlet: a Magyar Művészeti Akadémia tavaly őszi közgyűlése hét regionális munkacsoport létrehozásáról döntött. Annak érdekében, hogy a köztestület a hazai és a határon túli magyarlakta területek művészeti-kulturális életében tovább erősítse aktív jelenlétét, segítse a helyi szintű kapcsolatépítést. Veszprém lett ennek negyedik állomása. A várban pompás helyen álló székház ezentúl otthont ad nekik is, hogy a tudomány művelői és a művészek együttműködhessenek.
A Veszprém központú régióban huszonhat akadémikus és tizenhárom nem akadémikus köztestületi tag kíván dolgozni. Szándékaik szerint figyelemmel kísérik a térség művészeti és művészetelméleti tevékenységét, a helyben folyó alkotómunkát és a kulturális értékteremtést. A veszprémi munkacsoport vezetőjének Oberfrank Pál színművészt, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatóját választották meg.
Fotó: Domján Attila (vehir.hu)
