Alább Harnos Máté, a veszprémi Kopaszkutya Rt. zenekar tagja szubjektív véleményét olvashatják a Gyárkert Kultúrparkról, ahol szeptember 2-án, szombaton volt a szezon zárókoncertje. Önöknek mi a véleményük a Gyárkertről?
Véget ért az egész Veszprémet és környékét felforgató koncertsorozat a Gyárkertben, és egyúttal az egész helyszín is megszűnik jelenlegi formájában. Igen, tudom, volt bejelentés, hogy megtartják a helyet és átalakul multifunkciós közösségi térré, amiről egyelőre keveset tudunk, de kétlem, hogy ugyanolyan lesz mint az idei nyáron. (A hely nem szűnik meg. A Gyárkertet megszereztük a városnak, belaktuk és megtartjuk magunknak, veszprémieknek! Ezt írta ki közösségi oldalára a minap Porga Gyula polgármester – a szerk. megj.) Megosztó hely volt, nagyon sokan szerették, kevesen örülnek neki, hogy vége.
Kezdjük azzal, hogy szerintem a Gyárkert az utóbbi harminc év legjobb beruházása volt Veszprémben. Meggyőződésem, hogy ez a hely túlnőtt az EKF-projekten. Ha ez nem lett volna, az egész kulturális főváros dolog nem vonzott volna annyi embert ide, és fele ennyire sem lenne emlékezetes az egész programsorozat. Egy minden korosztályt és zenei ízlést lefedő szórakozóhely, amire – a képeket elnézve – rendkívül nagy igény van a térségben. Ahol az egyik héten mini Balaton Sound volt, a másikon meg egy aggkorú amerikai rocklegenda zenélt, és azért lássuk be: van élet a Gypsy Kingsen, meg Al Di Meolán túl is. Nem azt mondom, hogy rájuk nincs szükség, de a városban a kortárs könnyűzene nagyon hosszú ideig csak olyan helyeken fordult meg, mint az Enyhe Fintor, esetleg a Metró vagy az Expresso. Legfeljebb néhány száz férőhelyes klubokban.
Amikor megnyitott a Veszprém Aréna, nagy reményem volt, hogy végre lesz itt valami. Nem lett. Elvétve esetleg egy Rúzsa Magdi vagy egy Majka. Mindenesetre nem volt túl sok eget rengető program, amire felkaptam volna a fejem. Bocs!
A Volt Produkció meglátta a piaci rést és a városban rejlő potenciált, aztán idehozta az ország legjobb élő és elektronikus produkcióit. Mellettük első- és másodvonalas külföldi zenekarok is szép számmal jöttek.
Pozitív csalódás, hogy észre kellett vennem: ez a város nem magától olyan, amilyen, hanem mert azok, akik döntéseket hoznak azt hitték, csak az a modell létezik, amit ők akarnak lenyomni az emberek torkán. A Gyárkertbe tudatosan, céllal mentek az emberek, nem csak lézengeni, megállni egy-egy színpad előtt, aztán piázgatni az utcán, mert azt most lehet. Belépőt fizettek azért, hogy láthassák azokat, akiket látni akarnak. Ez az igazi mérce. Az elköteleződés. Ebből látszik, hogy Veszprém és környezete mennyire ki van/volt éhezve az effajta szórakozásra. Tudom, tudom, drágább belépőkkel talán kevesebben mentek volna el a koncertekre, mondják, de szerintem nem. A minőségi előadók, a nagy nevek vonzzák az embereket.
Nyilván ennek a történetnek is vannak kárvallottjai. Azok a lakók, akik a Gyárkert közvetlen környezetében laknak. Számukra egész biztosan terhelt volt ez a pár hónap. Erre csak a jó öreg közhelyet tudom mondani én is, hogy mindenkivel nem tudsz jót tenni. Sajnálom őket, ezért csak remélhetem, hogy kárpótolták őket valahogy.
Kisgyerekes családapaként nem tudtam minden olyan koncerten ott lenni, ami érdekelt volna, de tudjátok mit? Kitártam az ablakot, és jó érzés volt ezekre a zenekarokra altatni a gyereket.
Helyi zenészként sajnálom, hogy nem tudtam játszani a Gyárkertben, de mindenkinek örülök, akinek ez sikerült! Jó volt látni azokat az ismerősöket, barátokat akik 20-30 éve beragadtak az undergroundba és most végre normális technikai feltételek mellett játszhattak. Mindent nem kaphatsz meg, de valahogy mégsem hagyott bennem tátongó űrt, mert ez a város – még ha csak rövid időre is – ki mert lépni a komfortzónájából.
Azt hiszem ezen a vidéken sokáig téma lesz ez a hely.
Köszönöm az élményeket!
Fotó: Gyárkert Facebook-oldala
