Nehezen találnak társat a mai nők. Ugyanez igaz a férfiakra is nyilván, legfeljebb nekik ezt jobban tolerálja a család és a társadalom. A férfi ráér családot alapítani, nem fut ki az időből, mint ahogyan a 40 felé közeledő nőkről gondolják. Mit áldoznak fel a szinglik a függetlenségükért?

Régen vénlánynak, agglegénynek mondták őket, ma inkább talán kicsit még irigylik is a függetlenségüket. Ha rákeresünk erre a hívószóra, szinte kizárólag férfifaló vampok fotóit dobja ki az internet, illetve a peches Bridget Jones-okat, akik elszalasztják életük nagy lehetőségét. Pedig ez a két véglet, a többségre nincs ráírva ennyire ordítóan, hogy egyedülálló.

Nehéz lépést tartani velük

Miért maradnak egyedül az okos és vonzó lányok közül egyre többen? Netalán túl magasra teszik a lécet? Tény, hogy a szinglik tisztában vannak saját értékeikkel, ezért nem bútoroznak össze valakivel csak azért, hogy ezt is kipipálják. Ezek az ambiciózus nők elsősorban nem a pasizáson gondolkodnak, hanem vannak más céljaik. Inkább a munkába, karrierbe fektetnek energiát. Nem várnak arra, hogy az ölükbe hulljon a siker, hanem megküzdenek érte. Éppen ezért ki nem állhatják a passzív férfiakat, akiknek nincsenek ambícióik.

Minek a férj?

A családcentrikus nők beleborzonganak, amikor azt a kérdést hallják a szingliktől gúnyos kacaj kíséretében: – Minek a férj? Nincs szükségük férfira csak azért, hogy biztonságban érezzék magukat. Nagy baráti társaságuk van, ez részben pótolja a családot. Egyébként meg nem könnyű velük élni, mert nehezen tolerálják a hibákat. A szinglik valahogy nem kompromisszumkészek. Úgy képzelik, hogy éppen eleget tapasztaltak már, és nem akarnak ugyanazokba a hibákba esni, amiken egyszer már túltették magukat.

Nem hisznek a mesékben

Téved, aki azt hiszi, hogy a herceget várják fehér lovon. Annál realistábbak. Nem hisznek a mesékben… Inkább önmagukban és a szabadságukban. Ne parancsoljon senki nekik, ne függjenek senkitől, ez a lényeg. Gondolnak egyet és felülnek a repülőre, meg se állnak valamelyik egzotikus szigetig vagy világvárosig, ahol addig maradnak, ameddig jólesik. Ráérnek, nem sír otthon a gyerek. Legfeljebb a macska átköltözik a szomszédba.

A kilencvenes évektől számítva teljesen megváltoztak az életformák és kapcsolatok, nem csak nálunk, de a világban is. Jobb lett, mint volt? Vagy rosszabb? Boldogabbak ezek az egyedülálló nők, mint családanyakortársaik? Fogalmam sincs. Lehet, hogy nem is kell ilyen kategóriákban gondolkozni. Egyszerűen most ilyenek azok, akik ráéreztek ennek a naponta változó világnak a rezgésszámára.

Vezető kép: Lehet, hogy kívülről szebb ez az életforma, mint belülről? Fotó: Shutterstock