A klasszikus tudományos megállapítás szerint a megtévesztés hatszor gyorsabban terjed, mint a valóság. Az álhírek korát éljük: Putyin háborúja, a világjárvány és a közösségi média algoritmusai tovább gyorsították a dezinformáció áramlását. De miért terjednek ilyen gyorsan az álhírek és miért vagyunk hajlamosak elhinni őket?
Ha el akarod hinni, el is fogod
Gyakran emlegetett példája a háborús dezinformációnak az a hír, amely szerint az oroszok nem gyilkoltak ukrán civileket Bucsa városában – a helyszínen készült fotók szerintük csak egy megrendezett jelenetet ábrázolnak, próbababákkal és statisztákkal. A cél: lejáratni Oroszországot. Ugyanez a séma köszön vissza az ostromlott mariupoli Azovsztal acélművek alatt állítólag elrejtett „titkos amerikai biofegyver-laboratóriumokban”, ahol a pletykák szerint még amerikai katonai szakértők is bujkáltak.
Ezek az állítások minden alapot nélkülöznek – mégis milliókhoz jutottak el. Az összeesküvés-elméletek sokszor orosz forrásokhoz vezethetők vissza, és céljuk a zűrzavarkeltés, a bizalmatlanság erősítése. Az álhíroldalak gyakran keverik a különböző, egymással nem összefüggő eseményeket, és próbálnak egy nagy, összeesküvés-elméletet kerekíteni belőlük. A végkifejlet szinte mindig ugyanaz: „a Nyugat hazudik”, „Amerika manipulál”, „a háttérhatalom irányít”.
Fűzzük hozzá, hogy az emberek sokkal szívesebben osztanak meg szenzációs, megdöbbentő vagy épp felháborító információkat, még akkor is, ha azok nem valósak. A koronavíus-járvány az álhírek táptalaja volt, az internet szinte ontotta magából a valótlanságokat. A „vírus nem is létezik”, az „amerikai biológiai fegyver”, és a „Nyugat vádolja Oroszországot” narratívák mind megjelentek – és egyik sem volt igaz. Emlékezzünk csak arra, amikor a járvány elején elterjedt: lezárják Budapestet. A rendőrség később elfogta a 30 éves férfit, aki elindította a pánikkeltő pletykát.
Honnan tudjuk, mit ne vegyünk komolyan?
Leginkább onnan, hogy a Facebookon terjed, névtelen forrásokra hivatkozva. A Facebook egyáltalán nem közreműködő abban, hogy külső szereplőknek (mondjuk kutatóknak) elérhetővé tegye az elérési adatok vizsgálatát. Korábban a CrowdTangle szoftver ezt lehetővé tette, de a program a Facebook tulajdona s a Cambridge Analytica-botrányt követően több szigorítást is bevezetett, s a CrowdTangle használatát is korlátozta.
Az álhírek terjedéséről szóló, egyik leggyakrabban idézett tudományos munka a Science magazin címlapsztorija volt öt évvel ezelőtt. A kutatás neves szakembereihez köthető: Soroush Vosoughi, Deb Roy és Sinan Aral elemezték a Twittert (ma X) adatait, amely akkor hozzáférést biztosított kutatóknak. Mára már erre sincs lehetőség, mert Elon Musk, az X tulajdonosa megszüntette.
A tudomány nem kommunikál névtelenül
Tudományos kutatást publikáló orvos vagy kutató nem bújik álnév mögé – épp ellenkezőleg, megküzd azért, hogy tudományos kiadványokban a neve szerepelhessen a szerzők között. A hiteles tudományos információk nem Facebook-posztokban jelennek meg, és ritkán buzdítanak azonnali megosztásra. Sokszor már az is elég lenne, ha az ember egy pillanatra megállna, és végiggondolná, amit olvas. Az önellentmondások gyakran már első olvasásra kiszúrhatók. Névtelen vagy homályos forrásokra hivatkoznak, közösségi médiában terjednek, kérik, hogy oszd meg, mielőtt törlik, ellentmondanak a józan észnek vagy a tudományos konszenzusnak.
Álhírek vannak és lesznek, sokat nem tehetünk ellenük, de tájékozódhatunk hiteles forrásból – például tudományos portálokról, megbízható hírügynökségektől vagy ellenőrzött szakértőktől. Ellenőrizzünk minden szenzációs állítást – keressünk hivatkozást, eredeti forrást, használjuk az eszünket!
A cikk az Európai Unió finanszírozásával készült. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk. Mi nem részesültünk a támogatásból, csak felületet biztosítunk a cikknek.
Szerző: Kondor Róza
Vezető képünk forrása: newscientist.com / Klawe Rzeczy
