„Ó, Lengyelországban már régen nincs értelmiség. Eltűntek. Már csak emberek vannak és problémák” – válaszolta Tomasz Jastrun Graves-díjas költő, a hetvenes-nyolcvanas évek lengyel ellenzéki mozgalmának jeles alakja Babarczy Eszternek arra a kérdésére, hogy „mit csinál most az értelmiség Lengyelországban?”.
A Népszabadság 2005. július 16-i száma Hétvége mellékletében olvasom Babarczy Eszter esszéisztikus naplóját, amit annak idején nagyon szerettem a friss gondolatai miatt, kíváncsian figyeltem. Ezért is tehettem el annak idején, így került most az istállóban, gyújtós keresése közben a kezembe.
Azóta csak aktuálisabb lett a téma: tényleg, hova tűntek a művelt emberek? A tévécsatornákon már csak archív felvételeken látni műveltségi vetélkedőt, ehelyett szupersztárokat kasztingolnak, meg ninjákat, a médiát lenyelte a bulvár, de az élet más területein is menő lett barbárnak lenni, nem ismerni a helyesírást, primitíven beszélni, nem olvasni, ócska filmeket nézni és giccszenét hallgatni, sőt tovább megyek, rossz ízléssel megcsinált szobrokat kirakni a közterekre stb. Szükségszerű volt ez a pusztulás egész Kelet-Közép-Európában? Vagy mindig is illúzió volt errefelé a polgári műveltség? Tényleg a rendszerváltással tört be a kommersz az egykori vasfüggöny mögötti kultúrába? Vagy nem csak erről van szó? Hanem arról is, hogy mit pénzel az állam, mit sugároznak a közszolgálati rádió- és tévécsatornák, hogy beszélnek, hogyan nyilvánulnak meg a politikusok. Amiből simán leszűrheti az emberfia, hogy most ezt kell, így kell és kész. Oszt jó napot! Értelmesen kifejteni valamit, elmagyarázni, civilizáltan válaszolni a kérdésre? Nehogy már!
Sikeres akarsz lenni? Akkor ne gondolkozz, hanem pörögj a paranoid-megalomán-narcisztikus korszerűek között. Ők tudják, mi kell most. Most hinni kell. És miben? A rendszerben. Az uralkodó politikában. Annak boldogító céljában. A biztonságos, kényelmes, könnyű életben. Az olyan kifejezéseket pedig, mint hogy „jogegyenlőség”, „együttérzés minden szenvedővel” – felejtsük el! Egyébként is, ugyan mikor és hol bizonyították a népek, hogy tudnak szabadok lenni? Sőt, akárcsak azt, hogy szabadok akarnak lenni? Ne fárassz! A populizmus sokkal kényelmesebb a tömegeknek. Az értelmiség meg, ha van még ilyen, újra utálja a világot és hagyja a csudába az egészet? Néha aláír egy petíciót, és kimegy tüntetni. Ha mer. Mert újra figyelnek és feljelentenek. Diákok a tanárukat, a véleményük miatt. Elképesztő, hogy mire képes az ember.
