Szombaton mutatják be a Pannon Várszínházban A nagy füzet című előadást, a Forte Társulat produkcióját. Horváth Csabával, a darab rendezőjével, koreográfusával beszélgettünk.
– Pályája elején a Tranz Danz-cal, majd a Sámán Színházzal, a Közép-Európa Táncszínházzal dolgozott, aztán megalapította a Forte Társulatot. Ez egyfajta útkeresés volt?
– Nem. A Tranz Danz-hoz azért mentem, mert érdekelt, a Közép-Európa Táncszínházhoz hívtak, és nyolc évig én voltam a társulat művészeti vezetője. Fiatal koromban minden izgalmas dolgot ki akartam próbálni, és ezeket izgalmasnak találtam.
– Nagyon elfoglalt: tanít az SZEF-n, rendez, koreografál. Nehezen tudtuk összehozni ezt a beszélgetést is. Hogyan győzi a feladatokat?
– Most nagyon nehezen. Ez az őrület a Covid miatt van. Az összes tavaly félbehagyott előadást most fejezzük be. Szinte hetente van egy bemutatóm: Fehérváron, a Thália Színházban, az Őszi Fesztiválon a MÜPA-ban, Veszprémben A nagy füzet.
Horváth Csaba. Fotó: Ilovszky Béla/theater.hu
– Veszprémi születésű, de a veszprémiek valószínűleg azóta figyelnek önre, mint táncművészre, mióta 2007-ben megkapta a táncfesztiválon a legjobb táncos díját. Azóta szorosabb a kapcsolata a szülővárosával.
– Szorosabbnak nem mondanám, de folyamatos. A táncfesztiválon való jelenlét az nekem személyesen mindig sokkal többet jelentett, mint bármelyik más fesztiválon való fellépés.
– A nagy füzet című előadást 2013-ban rendezte a Szkéné Színházban, és azóta is műsoron van.
– Ez egy elhíresült előadás. Lényegi, esszenciális dolgot sikerült benne megfogalmaznom. Az előadás Agota Kristof regénytrilógiájának első részéből készült. A magyar származású írónő Svájcba költözését követően francia nyelven alkotott. Amikor a Trilógiát írta, még nem tudott jól franciául, ezért a regényeiben szikáran, tőmondatokban fogalmazott. A nagy füzet másik fontos ismérve, hogy van egyfajta távolságtartás a mesélő és a történet között. A regényt olvasva engem megfogott az kíméletlen fegyelem az író részéről, az, hogy nem hagyja elérzékenyülni a szereplőit. Az előadásban is erre fókuszáltam: nem kezd el csöpögni, nem lesz belőle egy szentimentális történet. Úgy próbáltam színpadra állítani, hogy a lényeg a történet elmesélésén legyen.
– Hogy került a Pannon Várszínház bérletes előadásai közé A nagy füzet?
– Vándorfi László igazgatóval azon gondolkodtunk, hogyan tehetnénk szorosabbá a kapcsolatunkat, hisz ettől az évtől én vagyok a TÁNC Nemzetközi Kortárs Fesztivál művészeti vezetője. A beszélgetéseink során eljutottunk oda, hogy Veszprémben van tradíciója a fizikai színháznak, amiben nagy szerepet játszik a több mint húszéves táncfesztivál. A színházban több előadásomat ismerik, és erre esett a választásuk. A nagy füzet mindig megtalálta a közönségét.
Vélemények az előadásról
„A nagy füzet fizikai-színházi adaptáció után kiált, hiszen milyen más műfaj adhatná vissza hűségesebben ennek a történetnek a lényegét: a test visszás diadalát a lélek felett, a túlélés megedző küzdelmét, a cselekvés és a cselekvés leírásának egységét, a rövid, szikár mondatokat teljes mélységükben, a valóság erejét… Az előadásban a színészek akkurátusan narrálják az eseményeket, de közben játszanak is, megcsillantják a test erejét, azt a fizikalitást, ami valóságossá, húsbavágóvá teszi ezt a történetet.” – Fehér Anna kritikus
A nagy füzet attól is különleges, hogy hangozzék bár fellengzősen, hiába akarom ésszel nézni, csak szívvel tudom. Kipróbáltam többször, tényleg így van… Az okát csak sejtem: talán amiatt van, mert itt mindenből épp annyi van a színpadon, amennyinek lennie kell. Semmi mellé- vagy túlbeszélés, semmi illusztráció, helyette kőkemény és érzékeny céltudatosság, egy irányba húzás és kérlelhetetlen haladás. És a szigorú rend árnyékában ott a gyengédség, az esendőség is. Teljes, hiánytalan kép. Amit újra és újra látni kell.” – Jászay Tamás kritikus
Jelenet az előadásból. Fotó: Éder Vera