Férfiismerősöm lesújtó ítélete egy hölgyről annyira meglepett, hogy kénytelen voltam eltűnődni rajta. Egy mondat, amelyben benne volt minden: az idők szelleme, a férfisovinizmus, a hanyag elegancia s a divat ugyanúgy, mint a férfiak biológiai lénye által behatárolt tudata. Szóval azt mondta a hölgyről, hogy nem nyerte el a tetszését (eddig stimmel), mert „nem elég intelligens a feneke”.
Hm, végül is ő csak abból ítélt, amit látott, s azt látta, ami a hölgyek legdominánsabb része: a popsiját. Azt a bizonyos kicsi kerek vagy kihívóan hegyes, impozánsan rengő, kecsesen ringó, észbontóan imbolygó, „baromi” kemény, fiúsan sportos, az úgyszólván önálló életet élő női testrészt, amely eddig (a világ divattörténetében) soha nem tapasztalt módon tárulkozik fel és válik a férfiszemlélődések mindennapos tárgyává.
Nem véletlen, hogy a divattörténetet említem, hiszen a művészettörténetben a női fenék évezredek óta a képzőművészek és szobrászok kiemelt érdeklődésének örvendhetett.
A női fenék újkori története talán Isadora Duncannel kezdődött, aki nem csak újszerű táncművészetével botránkoztatta meg a század eleji publikumot, hanem azzal is, hogy pirinyó kis tunikában táncolt, amely nem csak szépséges lábát tárta a közönség elé, hanem combjai folytatását is.
A női popsi a fénykorát éli. Nem egyszerre bújt elő a szoknyák ráncai közül, hanem fokozatosan, mértéktartóan hódította meg a világot olyannyira, hogy ma már csaknem a mezítelenség látszatát keltő aprócska ruhadarabkákba öltöztetve jelenik meg, nemcsak a strandon, hanem a városban, sőt a munkahelyen is.
A harmincas években mind rövidebb lett a szoknya, a laza ruhadarabok alatt felszabadultak a női testrészek, ám a popó még mindig nem látszott, egészen a hatvanas évekig, amikor berobban a mini divatőrülete és az úgynevezett forrónadrágocska, s a nők – a divat történetében először – rövid nadrágban is utcára merészkedtek.
Brigitte Bardot, a legkerekebb fenekű világsztár ekkortájt jelent meg San Tropez-ben a strandon, egy, a mai felfogásunk szerint otrombán nagy fürdőruhában, a bikiniben. Akkor azonban ez volt a legkisebb ruhadarab, amelyben nő nyilvánosan bármikor megjelent, és feltartózhatatlanul meghódította a világot. Egyszerűen nem lehetett neki ellent állni.
Később jött a brazil tanga, a hátul semmi, elöl némi, de ezek mind strandruhák voltak. A popómutogatás az utóbbi évek divatsikolya, s együtt jár az egészséges életmód, a testedzés, testépítés trendjeivel.
A különféle aerobik-, dzsoging-, modern balett, futó- és kerékpározóőrületek teremtették meg az ezzel együtt járó észbontó divatot is. A szupervékony selymes, fényes anyagokból készült cicanadrágokat. Ezek alá már fehérneműt sem vesznek azok, akiknek van mit megmutatniuk, hiszen ezzel csak rontanák a látványt. A nadrágocskák hossza egészen
változó, a bokáig érőtől a popsiba vágóig. A színe a legkülönfélébb, az átlátszó fehértől és a testszínűtől a vad és féktelen feketéig. A félcombig érő nadrágocskák rugalmas anyaga lehetővé teszi a teljes simulást, egyes darabokon még pikáns csipke, gumis lábszár és oldaldíszek emelik ki a benne vonagló testrészeket.
És a felső viselet már nem szégyenlősen hosszú lebernyeg vagy tunika, éppen ellenkezőleg: mind rövidebb póló és blúz, a mell alatt végződő kis ruhadarab segít teljessé tenni a popó látványát. És végre teljes szépségében, nagyságában és formájában domborodik, dagadozik, izeg-mozog, éli az életét a mindenki ízlésének megfelelő alakú és konzisztenciájú női hátsó fél, a gyönyörű popsi, a női szépség és termékenység mindenkori szimbóluma.
S míg eleinte csak a tökéletesen szép, a mai divatnak megfelelő nagyságú fenékkel rendelkezők merészelték felhúzni a testhez simuló cicanadrágokat, ma már komplexus nélkül viseli fiatal és idősebb, sovány és kövér.
A kerékpár provokatív látványt nyújthat popsiügyben
Nagy feneket kerítettek…
(forrás: http://trendmano.blog.hu)
A „fardagály” vagy turnűr a 19. század végén kétszer is több évre meghódította a divatvilágot, valószínűtlen méretű hátsóval ajándékozva meg a nőket. Drótból készült segédeszközökkel és alsószoknyák sokaságával építették fel a hölgyek hátsó felét, minél nagyobb, annál izgatóbb. Persze a férfiak pontosan tudták a vágyálom és a valóság közötti különbséget, de a látvány lenyűgöző volt.