A nemzeti oldal legbátrabb politikusának maga a  miniszerelnök kiáltotta ki Lázár Jánost, aki az országot járva pártjának gyűjti a voksokat. Midenhol bevethető, saját nyelvén szól mindenkihez. Igazi aduász, de mi lesz, ha mindent visz?

Lázár János olyan átéléssel képes előadni panelmondatait a honfitársaival való találkozások során, hogy már-már úgy tűnik, maga is elhiszi azokat. Alapos figyelő veheti csak észre: a szereppel nem azonosul teljesen, résen van a támadások visszaverésére, de érzékeli azt is, ha még rá kell tenni néhány lapáttal a közönség elaltatásához. „Ugyanazért harcolunk, nekünk is vannak problémáink, amivel el kell számolni. Ezeket az embereknek el kell mondani, mi az, amiben hibáztunk, és mi az, amiben keveset tettünk, vagy olyanok keveredtek közénk, akiknek nem kellett volna. Bár ez előfordult, de abban egész biztos vagyok, hogy többet tettünk és jobbak vagyunk, mint a velünk szemben állók.” Vastaps. A hallgatóság hálás, milyen jó érzés, az uralkodópárt is emberekből áll…

Önirónia, humor – ezekből a nyilvánosság előtt híján volt a Fidesz, most az elnök Lázárnak megengedte ennek bevetését is. Mentőövként. És bejött. Az emberek nevetgélnek, tapsolnak, talán el is hiszik, hogy a miniszter beszélget velük, pedig csak kérdezhetnek. Tabuk nélkül – hangsúlyozta többször is.

Kétségtelen: tehetséges politikus. Két cikluson át volt Hódmezővásárhely polgármestere. 22 éve országgyűlési képviselő, volt már frakcióvezető, miniszterelnökséget vezető miniszter, beruházási miniszter, jelenleg építési és közlekedési miniszter. Nem mellesleg két évtizede a hódmezővásárhelyi Ótemplomi Református Egyházközség presbitere. Elnökli a Magyar Teniszszövetséget. Sokoldalú aduász.

Ultizni is tud. Hogy szeret-e, az feltehetően attól függ, milyen társaság várja válaszát. Balatonalmádiban honfitársait a nemzeti kártyajátéknak tartott ultival jellemezte, aminek szerinte a lényege: „Egy ember akar valamit, a másik kettő megakadályozza.” A teremben nem volt mód válaszolni, de azért ne feledjük, a parti fontos eleme, hogy minden osztás után más játékos marad egyedül… Nem évtizedekig irányít, mint a hazai politikában.

Lázár János éles minősítései emlékeztetnek másféle bátorságára is, 2011-beli elhíresült mondatára: „Akinek nincs semmije, az annyit is ér.” Az Audijára szerelt lézerblokkolójára. Néhány évvel később a civil szervezetek elleni kirohanására, aminek eredményeképp a Norvég Civil Alap működését a finanszírozó országok felfüggesztették. A tízéves kisfia nevén lévő 60–70 milliós svábhegyi lakásra, amely eltörpül a Tokaj-hegyaljai szőlőbirtok vagy a batidai vadászkastély és az azt körülölelő földek mellett. A kastélyról megjegyezte, nem lakóhelyként, hanem kapcsolatépítésre használja. „Annak a háznak nem a tulajdoni lapja, hanem a vendégkönyve lenne az érdekes.”

A miniszterelnök jó lóra tett, Lázár fáradhatatlan, órákon át képes állni és koncentrálni, személyeskedni, kedvesnek látszani utcán és előadótermekben egyaránt. Főnökét magasztalni a pénzosztások, vagy épp érvelni családja gyarapodása kapcsán: „Ugyanúgy él, mint 25 éve. Nincs több cipője, nincs több ingje, nincs több autója.”

A hallgatóság egy része az áhítatért megy a Lázárinfókra, jó néhányuk úgy jár, mint amikor az ember a főnökével tárgyal: a jó válasz mindig a folyosón jut az eszünkbe…

Vezető képünkön: Lázár János. Fotó: MTI/Illyés Tibor