Az átlag öregségi nyugdíj Magyarországon 230 ezer forint, jövőre állítólag 3,2 százalékkal növekszik az összeg. Ez azt jelenti, hogy éves szinten 88.320, havi viszonylatban 7360 forinttal lesznek gazdagabbak a hazai „átlagosak”. Az éves emelés napi 242 forint pluszra jön ki. Vicc!
Ennyire becsüli a magyar kormány azokat, akik ledolgoztak 45-50 évet. Ja és van ígéret is: megint lesz 13. havi apanázs is. Küszöbön a nyugdíj-Kánaán, vagy már lóvá teszik a szépkorúakat?
Mindezt az alacsony inflációra hivatkozva számolták ki. Merthogy ez az alapja az évi emelésnek. Ki az a hülye, aki elhiszi, hogy csak 3,2 százalék volt, amikor az élelmiszer-infláció mértéke negyven feletti is volt. Ráadásul az euró kitartóan kúszik fölfelé, ami további drágulásokat jelent minden szinten. Orbán Viktor ellenzékben kiabálta, hogy 300 forint feletti eurónál a kormánynak le kell mondania.
Hazánkban mintegy 2 millió 400 ezren kapnak nyugdíjat. Kevesen vannak, akiknek egymillió forint felett utalnak. A két véglet: 24 ezren jutnak 600 ezer forinthoz vagy többhöz. 199 ezren százezer forint alatti nyugdíjból gazdálkodhatnak. Maradjunk az átlag öregségi nyugdíjnál, amit megint és újra pofátlan módon nem annyival emelnek, amennyi a valódi infláció mértéke. Ezt a 230 ezer forintot mintegy 160 ezren kapják. Egyszerűen elképesztő, felfoghatatlan, hogy a társadalom legszegényebb, leginkább kizsákmányolt, egyik napról a másikra élő rétege egy hangos szó nélkül elfogadja, beemeli ezt az aljasságot. Amikor látja, hallja, olvassa, hogy a Parlamentben ülőknek évente, folyamatosan több százezer forinttal emelik a juttatásaikat, aminek a vásárlóereje bőven meghaladja az átlagot.
Többször elhangzik az a baromság, hogy azért kevesek a nyugdíjak, mert nem fizették be az adókat, és most megy a sírás-rívás. Biztosan van ilyen is. De mondjuk, akik évtizedekig minimálbérre voltak bejelentve, alkalmazva, azok mit mondjanak? Vagy azok, akiket becsaptak és be sem jelentették a munkaviszonyukat? Csak halkan jelzem: az egyik munkahelyemen nyolc hónapig nem fizették be az adómat, amiről nem tudtam. Csak akkor derült ki, amikor intézni kezdtem a nyugdíjamat. Hiába igazoltam a munkakönyvemmel az igazamat és a 89-es munkabéremet, csak az eltöltött időt fogadták el.
Egyébként rájöttem, hogy a viszonylag jobb körülmények között élő, magasabb nyugdíjat kapók és a gazdagok szokták kárhoztatni, lenézni, lebecsülni a nehéz körülmények között élőket. Időnként olyan emberi sorsokról hallani és látni, hogy kicsordul az ember könnye. Miközben az arcunkba vágja Lázár János – ez az arcátlan, közpénzekből felújított kastélyokkal seftelő, milliárdokkal támogatott ménesgazda, aki miniszterként megroggyantatta például a MÁV-ot – , hogy mindenki annyit ér, amennyije van.
E rövid, de igaz kitérő után vissza az eredeti témához. A nyugdíjasok – a létszámuk alapján – a választások során a mérleg nyelve lehetnének, és nagymértékben befolyásolhatnák, ki kerüljön kormányra. Sokan Fidesz-szavazóként meg is köszönik ezt a semmit, ezt a becsapást, átverést. Pedig élelmiszert, gyógyszert vásárolnak, fizetik az energiaszámlákat, amelyek arányaiban, a fizetésekhez képest nálunk a legdrágábbak, miközben azt hazudják, hogy a legolcsóbbak.
Még egy gondolat a 13. havi nyugdíjról. Akkor adta vissza a Fidesz, amikor 2022-ben úgy érezte, hogy bajba kerülhetnek a választásokon. Tizenkét évig eszükbe sem jutott. Most, hogy üres az államkassza, brutális tartozásai vannak az országnak, legszívesebben visszavonnák a 13. havi nyugdíjat. Csakhogy másfél év múlva újra választások lesznek. Ezért nem kockáztatnak. Pedig nyugodtan megtehetnék. Több mint másfél millió nyugdíjas vakon is a kormánypártokra szavazna, mert: jól van az úgy.
„Nyugdíjasok szurkoljatok, nem lesz meg a nyugdíjatok!” Ez egy ősrégi rigmus, amit a drukkerek kiabáltak kórusban a futballmeccseken, hogy az idősebbek is hangosan segítsék, biztassák a kedvenc csapatukat.
Vezető képünk illusztráció. Forrás: Beta-Danas
