Tejfehér ég, tejfehér jég, tejfehér ködben úszó láthatár. Tejfehér alapon apró színes pontok, színes pöttyök folyama Badacsony és Fonyód között. Hat-nyolcezeren vágtak neki a nagy kalandnak, korcsolyán és bicajjal, szánkón és gyalog, síbottal és paplanernyővel. Felnőtt, gyerek, meg egy csomó kutya, mind boldogan adta át magát a soha nem volt élménynek.
Igazi közösségi örömünnep kerekedett a szombati Balaton-átcsúszásból, hála annak, hogy a fonyódi önkormányzat aggodalma alaptalannak bizonyult. A szervezők által előzetesen letesztelt, stabil jégpáncél nem szakadt be senki alatt, néhány jelentéktelen sérülést, kisebb töréseket leszámítva mindenki ép bőrrel és jókedvűen teljesítette a több mint öt kilométeres távot. A két település vendéglátósai meglepődtek volna, ha látják ezt a tömeget, de a hírek szerint nem látták, mert nem tudták, nem hitték, nem vártak tőle semmit. Talán majd jövőre, ha lesz jég, ilyen igazi.
A rendezvényt a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata és a Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat tizenhat önkéntese biztosította. Délután háromkor „zárórát” hirdettek, majd végigjárták a teljes útszakaszt, hogy nem maradt-e véletlenül a jégen valaki. Sokan mondják persze, hogy a szervezők és a résztvevők egyaránt felelőtlenek voltak, mert soha senki nem próbálta még, elbír-e ekkora embertömeget a Balaton jege. Van ebben igazság, és ha lesz ismétlés valamikor, remélhetőleg komolyabb előkészülettel, még több segítővel, átgondoltabb szervezéssel fog lezajlani. De ami így utólag elvitathatatlan: az idei jeges „flúgos futam” valamennyi résztvevője arra a pár órára hős pionírnak érezhette magát, és számukra ez az élmény egy életre szólóan megmarad.
