„Kisujjadban van a világ összes örömével, borzalmával, s mindezt te költészetté avatod. Gratulálok!” – ezt írta egy képeslapon Búzás Huba költőnek Szakolczay Lajos irodalomtörténész. Búzás Huba ma 90 éves. Boldog születésnapot és jó egészséget kívánunk neki!
– Köszönöm a Veszprém Kukacnak, hogy hírt ad egy nagyon érdekes kulturális eseményről egyedüliként a megyében – mondja Búzás Huba, amikor interjút kértünk tőle Elodázhatatlan ódáim című verseskötete megjelenése kapcsán. – A kötet megjelenését számos olvasóm hírül vette a közösségi médián keresztül és szóbeszéd által. A kötet tartalma közel negyedszázad termése, 464 vers. Részben válogatás, korábban folyóiratokban megjelent művekről van szó, részben új verseket tartalmaz. Ez a 18. kötetem. Nem nagy szám, de ezek között van olyan, ami két–három kötetnyi művet is tartalmaz. Egy lírai eposz-trilógiát is elkövettem néhány évvel ezelőtt. Nem akarom magamat ünnepeltetni. El sem fogadnék semmiféle díjat, elismerést illetéktelenektől. Viszont Veszprém és a Balaton tájegysége 2023-ban volt Európa kulturális fővárosa, ami szerintem kötelezettséggel is jár: az itt megjelent alkotások bemutatásának kötelezettségével. Minden mű a közösségé. Itt nem az én nevem a fontos, hanem az, hogy a mű eljusson az olvasókhoz. Elsősorban a szűkebb környezetben, Veszprémben. A kultúra az emberiség által létrehozott anyagi és szellemi javak összessége. Ezeket lehet minősíteni. Ilyenkor érdemes szakemberekre, kritikusokra, lektorokra hallgatni, elolvasni az ő véleményüket.
Van ennél tömörebb kritika?
Búzás Huba általában két lektorral dolgozik együtt. Egyikük ezúttal is dr. Praznovszky Mihály irodalomtörténész, muzeológus, a másikuk dr. Ködöböcz Gábor irodalomtörténész, egyetemi tanár.
Csontos Márta a Szövet című internetes folyóiratban hosszú, komoly tanulmányt írt az Elodázhatatlan ódáimról. Az Élet és Irodalom hetilap Kellei György tollából jelentetett meg egy ismertetőt. Szakonyi Károly drámaíró az Ezredvégben adja közre véleményét a kötetről. Szakolczay Lajos irodalomtörténész, művészetkritikus tavaly megjelent, Szabadság-tű című gyűjteményes tanulmánykötetében két írás is Búzás Huba írásművészetéről szól, korábbi kötetek kapcsán. A 68 éve Veszprémben élő alkotó a Lyukasóra című folyóirat elmúlt évi egyik számában a hónap költője volt.
A költő, esszé- és drámaíró nemrég egy képeslapot kapott dr. Szakolczay Lajostól. Ez áll rajta: „Kisujjadban van a világ összes örömével, borzalmával, s mindezt te költészetté avatod. Gratulálok!” Tömör kritika.
A művészi érték
– A művészi érték egy olyan tulajdonsága az alkotásnak, amely fontosságot fejez ki az emberiség számára, a formai kidolgozottságának magas színvonalú, ritka értékállósága következtében, amely ennél fogva a szépségek hordozója. Azaz indulataink látomásos kifejezését valósítja meg. Van egy rövidebb megfogalmazás is. Művészi értéket hordoz az a mű, amelynek alkotója indulatait, érzelmeit költői képek látomásaival fejezi ki.
Dr. Ködöböcz Gábor ezt írta Búzás Hubáról és az Elodázhatatlan ódáimról: „Egyenletesen magas színvonalat képviselő költő. Kötete nyelvi erőt, artisztikus szépséget, emberi mélységet sugárzó versek gyűjteménye… A magyar líra legfénylőbb ormaival társítható poézis.”
A versek impulzív alkotások
– A versek impulzív alkotások, elsősorban érzelmiek, indulatiak – folytatja Búzás Huba. – Szükséges az olvasó számára, hogy a költői képekben átélhető legyen maga az indulat. Minek akkor megírni a verset, ha érzelmileg nincs olyan belső feszültség, ami a szokásostól eltérő, megragadó kifejezési eszközöket és formát keres. A költő általában tele van kirobbanó érzelmekkel. Akkor érdemes papírra vetnie bármit, ha ezt költői képekkel tudja megtenni. Ez a művészi érték. Kosztolányi azt mondta: aki valamit nagyon őszintén érez, s azt, úgy, ahogy van, papírra veti, az még mindig nem vers. Voltaképpen mindegy, hogy milyen arányban van jelen a műben a látomás és az indulat, amit Füst Milán fontosnak tartott. A Látomás és indulat a művészetben című esztétikakönyvét például én európai léptékűnek érzem. Az indulatot még Vörösmarty Mihály sem nélkülözte a Gondolatok a könyvtárban című versében:
Mi dolgunk a világon? küzdeni
Erőnk szerint a legnemesbekért.
Meg kell menteni az értékes alkotásokat a nemzet érdekében
– Mi lenne a dolga a magyar nemzetnek? – gondolja tovább Vörösmarty sorait Búzás Huba. – A mindenkori kormányzat művelődéspolitikai korifeusai tegyenek arról, hogy az értékeinket sok nyelvre lefordíttassák, és gondoskodjanak arról, hogy azok az értékek bekerüljenek a világirodalom vérkeringésébe. Csak azt szeretném, hogy akiknek feladatuk, azok megmentsék az értékes alkotásokat a nemzet érdekében.
Az Elodázhatatlan ódáim bemutatója május 21-én 18 órakor lesz az Agórában. A verseket a Váci Mihály Irodalmi Színpad tagjai olvassák fel, az estet Felföldi Gábor rendezi. A bemutatóra eljön Egerből dr. Ködöböcz Gábor, aki a költői est megnyitó beszédét tartja.