A figyelemzavar, a gyermekek körében tapasztalható szorongás és a digitális autizmus tünetei az utóbbi években megsokszorozódtak. A tudomány művelői ezekért a géphasználatot teszik felelőssé. Viszont visszafelé sem szorítható a világ. Hogyan menthető meg akkor a jövő generációja?
A gyermekek „kütyüzését” itthon még kevesen ellenzik, viszont a Szilícium-völgyben élő számítógépes guruk a gyermekeiket 14 éves korukig nem is engedik a képernyő közelébe.
A tudósok azt állítják, a nyomkodás ugyanazt a három agyi területet támadja, mint a kábítószer: a figyelmet, a döntésképességet és az indulatkezelést. Az agyat a megértett és átélt valóság fejleszti, az ok-okozati viszonyokat térképezi fel. Ez a lehetőség a képernyőn beszűkül, a következméy a digitális autizmus. Az ember egyik alapszükséglete az önálló tevékenység.
A kisgyerek: egyedül akarom felépíteni. Az iskolás: egyedül akarom írni. A kamasz: közöd? A felnőtt: ez az én házam, az én kertem, én csináltam…
A virtuális tapasztalat nem alkalmas a valóságos életfeladatok megoldására. Például a M.Craft játék fejleszti a térlátást, a kreativitást, azonban a „májkraftozó” gyerekek jó része nem tud két kockát egymásra rakni. Az agy csak a szabad játék alkalmával fejlődik.
Az életkorhoz nem illő technika használatának következményei vannak. A gépező gyermek nem tud hibázni, a hibákkal felmerülő problémákat nem tudja megoldani. Jön a düh, az indulat: a digitális autizmus. Egy jól működő felnőtt például kitűzi a célt: azt a hegyet megmászom! Csurog róla a víz, alig kap levegőt. A hegytetőre érve úgy érzi, mégis megérte. Boldog. Az agyát elönti a dopamin. A drogfogyasztó három perc alatt ugyanolyan jól érzi magát, mint aki megmászta a csúcsot. Csakhogy másnapra elillan az elégedettsége, az örömérzése.
A digitális drog ugyanígy működik: a dopamint felvevő receptor telítődik, a gyerek nem eszik, ki sem dugja az orrát a szobából, tisztára depressziós.
A vizsgálatok igazolták, akkor boldog a gyermek, ha a számára fontos személy rá figyel, időt tölt vele. Apára, anyára és testvérre van szüksége, meg a barátaira.
Nos, akkor dobjuk ki a gépeket? Dehogy! Tároljuk rajtuk az ismereteket és az adatokat.
Az agyat pedig őrizzük, használjuk valóságos életünk, valóságos problémáink megoldásra.
Fotó: Getty Images
