Kilométeres várólisták, hónapok óta hiányzó gyógyszerek, üres orvosi állások százai, egyre kétségbeesettebb betegek, évek óta vezető hely az európai halálozási listák élén. Nagyjából így foglalható össze a magyar egészségügy, illetve annak következményei. Van-e, ki megmenti a magyar betegeket?

800 nap múlva műtenek

Amíg csak félévet kellett várni egy szürkehályog-műtétre, egy évet a csípőprotézisre, az emberek morogtak. Aztán a család összeszedte a pénzt a magánklinikán elvégzendő beavatkozásra, és folyt tovább az élet. Ám manapság nevetőgörcsben tör ki, aki beutalóval vizsgálatra jelentkezik és megkapja az időpontot. November eleji veszprémi bejelentkezésén a Csolnoky-kórházban például 2025. május 26-ára tudtak időpontot adni MR-vizsgálatra egy hölgynek. És akkor még csak a diagnózist kaphatja meg, ahhoz képest a csípőprotézisét 809 nap múlva operálnák, vagyis 2027 decemberétől lábadozhat. Az adatok nem aktuális viccpoénok, nyilvánosak bárki számára. 

Lusta orvosnak blokkolóóra

Az egészségügy irányítói álságos módon az orvosok munkafegyelmére terelik a figyelmet, mintegy azt sugallva, ugyan mit is csinálnak egész nap a kórházban. Maga az ágazatot irányító miniszter utasította a kórházi blokkolóórák bevezetését: „Akinek nyolc órát fizetünk, az legyen benn nyolc órát.”

De hogy mit csináljanak az orvosok egész nap, ha főnökük hetente csak nyolc műtétet engedélyez az osztályon. Akit szintén az igazgató utasított a munka visszafogására, de erről nyilvánosan nem esik szó, sem a kórházakban, sem a kormány közeli médiában.

A bűnbakok

Együttes erővel lustáknak és pazarlóknak állítják be a gyógyítókat, holott náluk jobban senki sem tudja, hogy nem kapják meg munkájuk ellenértékét. Havonta a kormány meghatározott összeget szán az egészségügyre, abból meghatározott összeget kapnak az intézmények. Tegyük fel például, a kórháznak utalt pénzből abban a hónapban tizenhat protézis cseréjére futja. Ha épp harminchét protézis kicserélése lenne indokolt, akkor a huszonegy másikat el kell halasztani, amennyiben a kórház nem akar hiányt felhalmozni. Ami akkor is fennáll, ha nem lépik túl a megadott pénzügyi keretet, mert csak 75-80-85 százalékát utalják át az intézménynek. Így minden hónapban alapból keletkezik valamennyi hiány. És „természetesen” itt sem előre történik a fizetés. Az igazgatók többsége félti pozícióját, ezért visszafog minden költséget, ott spórol, ahol csak tud. Az étkezésen, a világításon, eszközök beszerzésén, javításán. Ennek ellenére a kórházak tartozása a beszállítóknak száz milliárd forint fölötti. Az egyik beszállító cég felmondta a szerződéseit még márciusban, de a többiek is azzal fenyegetnek, hogy csak készpénzért vagy rosszabb kondíciókkal, drágábban vásárolhatnak az egészségügyi intézmények.

Jön az adósságfarigcsálás

A kormány erre látványos megoldáshoz folyamodott: bűnbaknak megtette és leváltotta november utolsó napján az Országos Kórházi Főigazgatóság vezetőjét, Jenei Zoltánt. Sőt, kifizetik a kórházaknak adósságaik egy részét, vagyis lefaragnak valamennyit a milliárdos tartozásokból.

A Veszprém Vármegyei Csolnoky Ferenc Kórház erre a célra 1 577 591 000 forintot kapott, az ajkai Magyar Imre Kórház 718 470 000, a pápai Gróf Esterházy Kórház és Rendelőintézeti Szakrendelő 343 117 000, a farkasgyepüi Tüdőgyógyintézet 85 588 000 forintot, míg a tapolcai Deák Jenő Kórház 66 564 000, a zirci Erzsébet Kórház-Rendelőintézet pedig 38 351 000 forint adósságtól szabadult meg. Ami összesen 71 százaléka a tartozásoknak, de még mindig maradt 36 milliárd forint adósság.

Az adósságkonszolidáció nem egyszeri eset az egészségügyben, többször volt már rá szükség. Megoldható lenne, ha a kormány nem tartaná vissza az egészségügynek járó pénzt. Havonta nagyjából 34-35 milliárdra lenne szükség a dologi kiadásokra, de az intézmények nem kapják meg.

Ezek után jogos a kérdés: van-e, és lesz-e ki megmenti a betegeket? 

Vezető kép: Gombás Gabriella