Benkő László, az Omega Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas billentyűsének és dalszerzőjének emléktába-avatása után a Pannon Várszínház díszbemutató előadásán elevenedett meg az Égi vándor című rockfantázia. A produkció a nyár folyamán, valamint a következő évad bérletes előadásaként is látható lesz Vándorfi László rendezésében.
A Pannon Várszínháznak megvan a saját jelnyelve, kedvelt kellékei, szimbólumai és formái, mondhatni előadás-filozófiája. Ezek a motívumok az Égi vándorban is tetten érhetők. Fémkalodák, forgó elemek, csoportos mozgásformációk, kevert jelmezstílusok. Az Égi vándor is visszatérője a teátrumnak, hiszen 2010-ben egyszer már színpadra állították ezt a lendületes, zenében úszó darabot.
Az Omega dalok prózai átvezetés vagy megszakítás nélkül alkotják a produkció narratív struktúráját. Ennélfogva az előadásnak nincs hagyományos, szorosan követhető, vagy elmesélhető cselekménye. Nem történetvezérelt darab. A dalok sokkal inkább lazán kapcsolódó etűdök, egymásba folyó víziók és érzések megelevenítése. A legelső dal a produkció címadója, mely azonnal megteremti az atmoszférát, bemutatja fehér ruhás főhősünket, az Égi vándort (Havasi Tamás), és elemeli az előadást a klasszikusan vett realitásból. Nem a Földön születtem, én egy más világhoz tartozom, hirdeti a szöveg. A vándor mellett megjelennek hasonlóan misztikus karakterek, akik végigkísérik az úton. Egyrészt a Lány (Magashegyi Nóra), aki hol tünékeny ábránd, hol anya, hol életteli nő, de mindenképp a vágyakozás alanya. Állandó szereplő a fekete ruhás Látogató (Szelle Dávid), aki segítőtársként van jelen. Színre lép a Fehér Holló (Kárpáti Barbara) és a Fekete Holló (Kovács Ágnes Magdolna), akik leginkább a jó és a rossz érzéseket, sugallatokat testesítik meg.
Áradó mese, sci-fibe illő hatások, ismerős karakterek és egy életen át tartó utazás elevenedik meg a színpadon. A műfajmegnevezés rendkívül találó és pontos: rockfantázia. A fülbemászó és ismerős Omega slágerek erős vizualitással kelnek életre egy olyan álomban, melyben mindenki ismeretlen ismerősként érezheti magát. Hiszen mindenki élt már át haragot, szeretetet, vágyakozást, küszködést vagy gondolkozott el a lét kihívásain.
Ahogy az eddigiekből is kitűnhetett, az előadás két húzóereje a zene és a látvány. Az Omega dalai élőzenei kísérettel csendülnek fel. A zenészek a színpadon kaptak helyet, így a produkció szerves részévé válhattak, és a legautentikusabban képesek megadni azt a flow érzést, ami a zene velejárója. A fent kiemelt szereplőkön túl a produkció meglehetősen nagy stábbal dolgozik, amely megtölti a színpadot. Vári Bertalan koreográfus munkája nyomán a színészek az éneklés mellett táncszínházi, néhol a fizikai színház elemeivel dúsított előadást hoztak létre. Rengeteg munka van a mozgásban mind egyéni, mint csoport szinten. Pezsgő, hömpölygő, soha meg nem álló kavalkád bontakozik ki a nézők szeme előtt.
Az Égi vándor otthonra talált a Pannon Várszínház színpadán, szabadjára engedve minden energiáját. Zenés előadásként nagy érdeklődésre tarthat számot, viszont megosztó lehet. Az analitikusabb nézőknek, akik szeretik a lekerekített történeteket, a látható ok-okozati összefüggéseket és tudni akarják, miért jelennek meg fegyveres katonák, körmenetek, fénygömbök és öltönyösök egy absztrakt fantáziavilágban – csak óvatosan. Akik viszont szeretik az Omega együttes alkotásait, el tudnak merülni a zeneszövegek által életre hívott képzetekben, és képesek kiszakadni a konvenciók közül, azoknak jó élményben lehet részük.
Szalai Renáta
A vezető képen az előadás címszereplője, Havasi Tamás. Fotók: Pannon Várszínház
