Fixír néven új galéria és médialabor nyílt a Művészetek Háza Veszprém udvarán felépült Foton audiovizuális központ részeként. A galériát, ami tulajdonképpen egy black boksz, Andristyák Marcell és a Kiégő izzók Nyx című interaktív videóinstallációja avatta fel.
– A Fixír nem csak egy kiállítótér, hanem vizuális központ is – hangsúlyozta megnyitó beszédében Orosz Márton művészettörténész, a Vasarely Múzeum igazgatója. – A pinceszinten található egy különféle digitális eszközökkel felszerelt workshop tér, ami beavat bennünket az alkotás folyamatába. Megtanít az információs társadalmat alakító eszközök kreatív használatára. A hely rangját jelzi, hogy olyan ismert művészek vezetik a műhely kurzusait, mint Gerhes Gábor konceptuális művész, Navratil Judit multidiszciplináris performansz művész, Szauder Dávid, aki mesterséges intelligencia workshopot fog tartani, Szegedi Maszák Zoltán, aki a háromdimenziós nyomtatás és Mákó Bori, aki a digitális festészet rejtelmeibe avatja be az érdeklődőket.
– A Fixír missziója a hazai digitális kultúra, ezen belül is a számítógépes alkotás, az adatművészet, a fényművészet, szakmai nevén a lumino kinetika megismertetése, a napjaink részévé vált új médiumokba kódolt esztétika különféle megnyilvánulási formáinak közvetítése – magyarázta Orosz Márton.
És tényleg, a műhelyben fel lehet próbálni a futurisztikus, a látómezőnket befedő headseteket, szemüvegeket és elmélyedni velük a virtuális valóságban. A számítógépes játékokban jártas új generációknak persze ez már nem akkora újdonság, ahogy a Kiégő Izzók és Andristyák Marcell interaktív videóinstallációja is a fiatalok életében jelenlévő diszkóélményre hajaz. Nyilván nem véletlenül, hiszen a Kiégő Izzók ebből a populáris tömegkultúrából, részben pedig a budapesti underground művészeti színtérből nőtt ki a 2000-es évek elején a fény kreatív használatával. Dj-performanszokkal, koncertvideókkal, helyspecifikus installációkkal, vetített fénykörnyezetekkel, úgynevezett projekciós mappingekkel kezdték. A világ számos pontján dolgoztak már.
A hétköznapokban számos aggodalom kíséri a mesterséges intelligencia és a virtuális valóság, újabban pedig a kiterjesztett valóság gyors sikerét, a művészet terén azonban inspiráló. Akik aggódnak, azok attól félnek, hogy eljön a nap, amikor legszívesebben az online világban maradnánk, ott töltenénk az egész életünket, mert az okoseszközök elhitetik velünk, hogy az a valóság.
A mérnökök, művészek mindent beleadtak
E sorok íróját nem fenyegeti ilyen veszély. Már a Nyx című kiállítás feketedobozában töltött pár perc alatt is arra gondoltam, hogy én immerzív virtuális valóság helyett inkább nézném a csillagos eget a repülőgépek kondenzcsíkjával együtt, vagy sétálnék egy valóságos erdőben. De persze ahány látogató, annyi élmény. Mindenesetre azt érzékeltem, hogy a mérnökök, művészek mindent beleadtak, a Nyx című audiovizuális installáció csodálatosan működik. Hol egy akváriumban tátogunk a halakkal, hol meg szarvasok lángoló agancsát nézzük riadtan.
– Már az 1960-as évektől kezdve nagy hagyománya van éppen a magyar művészetben is a gépi tudás és a fény megtermékenyítő hatásának Moholy Nagy Lászlótól Victor Vasarelyn át napjainkig. A fényt felhasználó művészet is hazai gyökerekkel büszkélkedhet. Lehet említeni Barna Miklós nevét az 1920-as évek Berlinjéből, Moholy Nagy Lászlót, Kepes Görgyöt, Nicolas Schöffert és másokat. Azóta mindez részévé vált a művészettörténetnek – fejtegette Orosz Márton. – Ebbe a büszkén vállalható narratívába ágyazódik bele a Fixír galéria is. Még éppen időben, hiszen ma egy hasonló paradigmaváltásnak vagyunk a tanúi. Az IT egyre szofisztikáltabb módon segít a művészeti tervezésben és a művészeti élmények létrehozásában. Fontos, hogy felismerjük és kezelni tudjuk a technológia kihívásait.
A művészettörténész megnyitó beszédében kitért a Fixír elnevezés eredetére is, amit a múlt századiak számára nyilván nem kell megmagyarázni, de az új nemzedékeknek igen. Hiszen hol van már az analóg korszak és a sötétkamra? A fixír a hagyományos fotózási technikában a képek rögzítésére szolgáló vegyszer volt. A digitális labor nevének paradoxona a régi és az új médium párhuzamára, folytatólagosságára utal. A megőrzésről, az archiválásról, a megóvásról szól – hallottuk a megnyitón.
Fotók: EKF, videó: Hujder Balázs
