Régi panasza az irodalomtörténetnek, hogy Petőfiről nem maradt fenn hű, megbízható arckép. Mindössze négy metszet örökítette meg a lánglelkű költőt és egy fénykép. De gondoljuk csak el, micsoda nagy szabadságot ad ez például a festőknek! Kádár Tibor is megálmodta, vászonra vitte a maga Petőfijét. A festőművész Forradalmi arcképcsarnok sorozatából nyílt kiállítás a Kádár Stúdió Galériában Veszprémben.
Korabeli metszetekből, dagerrotípiákból ismerjük az 1848-as szabadságharc hőseit, de fogalmunk sincs, hogyan is néztek ki valójában. Mintha Kádár Tibor is ezt a kérdést tette volna fel magának, amikor hozzálátott a ’48-as szabadságharc 150. évfordulóján kiírt pályázat kapcsán a Forradalmi arcképcsarnok megfestéséhez. A pályázat fődíját elnyerte, kiállítást is rendeztek akkor ezekből a munkákból, de annak már 25 éve.
Köszönet a festőművész özvegyének, Kádár Jutkának, hogy most újra megmutatja ennek a forradalmi sorozatnak néhány központi alkotását a Kádár Stúdió Galériában a nemzeti ünnep alkalmából.
Ilyenek voltak?
Nézzük a kiállítást. Tehát ilyenek voltak ők? Most hiányzik nagyon, hogy beszélgessünk a festővel. Elkéstünk. Ám találtam egy szép szöveget erről a ’48-as arcképcsarnokról az interneten Bozsik Pétertől. A költőtől, aki sok időt töltött ebben a műteremben, a festővel beszélgetve. Bozsik egy, a Lugossy László szobrászművésszel közös Kádár-kiállításról írt esszéjében így fogalmaz: „Kádár és Lugossy barátságosan átölelik a történelmet, hátba veregetik (kicsit prüszkölnek a történelem posztókabátjának porától), és eljátszogatnak vele. Komolyan, ahogyan csak a gyerekek képesek játszani.”
Átértelmezik az ünnepet. Még véletlenül sem szépítik meg, de a saját felfogásmódjukon keresztül mutatják meg a forradalmárok arcképcsarnokát.
Három különböző korú Kossuth
„Kádár Tibor megpróbálja a nonfiguratív festészetet ötvözni a portréval. Hogyan lehet egy képen megfesteni három különböző korú Kossuthot? Széchenyi foteljét, feleségét és a Lánchidat? Az aradi vértanúkat? (Ez utóbbit Lászlóffy Aladár a kiállítást megnyitva nemes egyszerűséggel »,a magyar történelem Mengyelejev-táblázatának« keresztelte el.) A feladat szinte lehetetlennek látszik, hiszen a kép óhatatlanul elbeszéléssé (is) válik a figurához tapadó igaz vagy hamis történelmi tudatunk által” – elmélkedik Bozsik Péter. Majd megállapítja, hogy szerinte az elképzelés sikerült.
Kádár Tibor Petőfi-portréja a műterem főhelyén, a festőállványon látható. Annak ellenére, hogy nincs ennek a zseniális, nyughatatlan költőnek egyetlen hiteles arcképe sem, mégis rögtön felismerjük magasra felfésült dús haját, a magas és széles homlokát. A bajusz csak most kezd pelyhedzeni. A száj vonalai elmosódnak. Annál határozottabb a szeme, mely a tárgyában elmerülő költőre vall. Nem a kardcsörtető népszónok Kádár Petőfije. Különös festmény, benne van a tavasz, a vér, a tűz, de a föld és a halál is.
Amiért ünnepelni érdemes
Idén a szabadságharc és forradalom 175. évfordulójára emlékezünk. Adódik a kérdés, mit kezdjünk 1848-cal, egy levert forradalommal? Több oka is van annak, hogy ma is érdemes ünnepelni a magyar negyvennyolcat. Például a legkézenfekvőbb, hogy talán soha nem volt egységesebb az ország, mint akkor. Összefogott, egy táborban harcolt mindenki a sok ezer holdas bárótól a nincstelenekig, köznemes, értelmiségi, polgár, városi szegény, jobbágy, zsellér, cseléd, mindenki, akinek fontos volt az ország jövője. Mind egyszerre követeltek szabadságot, igazságot a magyarságnak.
A Forradalmi arcképcsarnok kiállítás jó alkalom arra, ahogyan a Kádár Stúdió Galéria is buzdít rá, hogy emlékezzünk együtt! A Kádár Stúdió Galéria ingyenesen látogatható, előzetes bejelentkezéssel. Telefonszám a bejelentkezéshez a galéria honlapján található.
Vezető kép: Amikor Kádár Tibor festőművész „átölelte a történelmet”. A ’48-as hősök arcképcsarnoka a Kádár Stúdió Galériában
Fotók: Hujder Balázs
