„Alapérzésem a humanizmus és az, hogy értéket kell létrehozni, mindegy hogy milyen eszközzel” – válaszolta a Veszprémkukac kérdésére Ézsiás István szobrászművész a 80. születésnapja alkalmából rendezett kiállításának megnyitója előtt, a Dubniczay-palota udvarán.
Ez az akár hitvallásként is felfogható mondat nagyon jellemző Ézsiás Istvánra, aki művészi munkája mellett közösségteremtő ember is, hiszen szoborparkokkal, művésztelepekkel gazdagította szó szerint az egész országot. Mert, ahogy a 80 éves művész kiállításának megnyitójában Wehner Tibor művészettörténész kiemelte, munkássága több városhoz is kötődik. Vinár a szülőhelye, Pápa, Veszprém, Győr, Budapest, Olaszliszka. Veszprém megyének és Veszprém városának a művész pályakezdése miatt jut kitüntetett szerep ebben a sorban.
Az 1986-os veszprémi tárlat önálló katalógusában, majd a szombathelyi visszapillantó kiállítás kiadványában is olvasható az Ézsiás egyre erőteljesebb munkásságát meghatározó jellemzés: „Pályája alakulására sorsdöntőnek bizonyult, hogy megismerkedett a klasszikus konstruktivizmussal, illetve a ’60-as évek progresszív irányzataival. A század ’10-es, ’20-as éveinek európai művészete, illetve a századelő orosz képzőművészetében megszülető konstruktivizmus: Malevics, Tatlin, Rodcsenko, valamint a német Bauhaus hatása fontos tanulságot és művészetét megalapozó elveket jelentenek a mai napig is számára.” Ide sorolható még a magyar képzőművészetből Kassák és köre, illetve Moholy Nagy László, Kepes György és Korniss Dezső munkássága és az európai iskola művészei, akik példaképül szolgáltak számára. És még egy név: Csiky Tibor.
Ahogyan tevékenységi körére, úgy a látszólag egyféle stílusára is a széles spektrum jellemző: a népi tárgykultúrától az avantgárd konstruktivizmuson át eljutott a nemzetközi MADI-mozgalomig és a posztgeometriáig. Szaknyelven szólva: „A geometrikus absztrakt struktúraelvű, konstruktív szellemiségű szobrászat elkötelezett híve. A plasztikai konvencióktól és metódusoktól eltávolodó, a térben szabadon megtestesített autonóm kifejezések művészévé vált.” Wehner Tibor kiemelte, a szobrászművész elveti a hagyományos anyaghasználatot és megmunkálásmódot. Nem önt, nem mintáz, hanem szuverén módon konstruál. Geomterikus jellegű elemeket kézműves technikákkal, vagy ipari eljárásokkal egymáshoz rögzít. Leltárt vonva, a hat évtizedes életutat összegezve: „Kimondható tehát, hogy az elvont, a konstruktív szellemű szobrászat kidolgozta új formajegyét, nyelvezetét és új műformákat, új műtípusokat teremtett.”
Dohnál Szonja, a kiállítás kurátora a Magtárban – rendelkezésre álló térhez alkalmazkodva – az emeletre a ’80-as évekből hozott el szűkebb válogatást az alkotó szobraiból, amikor még a fát használta, illetve a korai Bakony Művek Műhelyből néhányat.
A földszinti teremben pedig a művész nemzetközi kapcsolódásain a hangsúly. Jellemzően az Európa kapuja című konstrukció nyitja a sort, mintegy ezen lépünk be ebbe a meditatív, ugyanakkor játékos, még azt is megkockáztatom, hogy vidám plasztikai világba. Egészen friss, 2022-es dinamikus szobrokat is látunk itt többek között Schöffernek, Malevicsnek, Keserü Ilonának ajánlva.
Bármennyire is hihetetlen, Ézsiás István 80 éves. Úgy látszik, ahogy műveiben, úgy az életében sincs nagy szerepe az idő múlásának. Tartsa meg a teremtő minél tovább ilyen fiatalosnak!
Vezető képünkön: Ézsiás István szobrászművész a megnyitó közönségével. Fotók: Hujder Balázs
